Hewett, Dorothy: Protestáns lányságom emlékei (részlet) (Memoirs of a Protestant Girlhood (detail) Magyar nyelven)
|
Memoirs of a Protestant Girlhood (detail) (Angol)I I was brought up on Tennyson and Eliot. What a double! On the yellow farm floated like The Lady down a creek, lying on my back the sun motes danced, black cockatoos massed shrieking in the sky. My little sister whinged. my mother rang her bells, I lived alone: the pages riffled in the afternoons bound in morocco temperatures soared, round tables cracked, Grandma draped wet hessian round the house. Queen of the May! I had a melancholy decline.
Later I walked dry grass, arms full of water hyacinths, net your eyes, between the pencil pines the Sisters paced howling like altars, schoolgirls twined their magpie beaks for summer pools, the fat Headmistress read The Wasteland right through in a tinny voice, her 3 chins quivered; blood on my legs I swooned on the cane lounge.
II Under a bell jar in the sitting room one gawk was playing 'Girl with the Flaxen Hair'. We sat about nonchalantly draped, rugs, sofas, manes, beaked nose, a knee, my guilty passion! The paddocks heated, dimmed through smoky The Lady floated, brushed her hair & wept, flung out dead hyacinths in a pained surprise. Your mother, in her green habit, cut the heads off roses, recited Sonnets from the Portuguese. Above the river as we ran to swim, the pisspot mouthed us from her broken pane. I lay in the sleep-out burning for your bed, thought on my father playing Serenades, my mother safe in baby sister's arms: my tin canoe, sliding past Camelot to the Thames bank. I sank fun fathoms five.
III Before the altar, see, I kneel, I smile, dust rises from the cushions, the priest stutters, the gramophone wheezes 'I’ll walk beside you', in red crêpe-de-Chine vowing eternal love, thinking of you, my witness & my bridesmaid, clad as a bank clerk in this holy place. So thus & thus I cleanse my guilty passion … I fornicate on beaches, mime adulterous passion, curettes in the dark, looking like Dietrich slumming, drive with a roughneck, in a black beret; his Silver Anniversary Buick braves the desert, you catch a bus up through the stony ... Now here we sit, kitchened, confined, sprinklers play 'Auld Lang Syne', you hand me poems I wrote in anautograph alb 30 years ago; how they burn under your hydrangeas. Above the garden, the Anglican cross leans from St Mary's spire.
|
Protestáns lányságom emlékei (részlet) (Magyar)I Tennyson és Eliot versein nevelkedtem. Micsoda páros! A sárga farmon úgy sodródtam lefelé a patakban, mint a Lady, a hátamon fekve, miközben porszemek táncoltak a fényben, és fekete kakaduk masíroztak az égen. A kishúgom nyafogott, az anyám a csörgőit rázta, nekem külön szobám volt: a szattyánbőr könyvek lapjait gyorsan átlapozta a délutáni, forró levegő, a kerek asztalok megrepedeztek, és a Nagyi vizes zsákvászonnal tekerte körül a házat. Május Királynője! A melankolikus hanyatlás ideje volt.
Később a száraz fűben sétálgattam, a karomon jácint, néha összenéztünk, a ceruzavékony fenyőfák közt a Nővérek akkorákat léptek, mint az oltár hossza, az iskoláslányok bolondot csináltak a kispap-tanárokból, a bádoghangú, kövér igazgatónő az „Átokföldjé"-ből olvasott, miközben mind a 3 tokája kenetteljesen remegett; a bugyim véres lett és elájultam a nádfotelben.
II A nappali szoba üvegbúrája alatt egy kétbalkezes „Szöszke Kislány"-t játszotta. Mi szétszórva és közönyösen ültünk, körülöttünk szőnyegek, díványok, kampós orr, egy térd, és az én bűnös szenvedélyem! A forró mezők hullámzottak a füstüvegen át, a Lady néha feltűnt, a haját kefélte és szipogott, keserű szívvel dobálta ki a fonnyadt jácintokat. A Mama, szokásos zöld ruhájában, a rózsák fejét vagdosta, és a ,,Portugál szonettek"-ből szavalt. Ahogy szaladtunk úszni a folyóra, a kis pisis kiabált utánunk törött ablakából. A nyári lakban feküdtem, az ágyad után vágyakoztam, és apámra gondoltam, amint a Szerenádokat játssza, és anyámra, aki biztonságban van kishugom karjaiban, és bádogcsónakomra, amint elsiklik Camelot mellett és kiköt a Temze partján. Öt ölnyi mélyre süllyedtem.
III Látom magam az oltár előtt térdepelni, mosolygok, a párnákról felszáll a por, a pap dadog, a gramofon a „Melletted sétálok" kezdetű dalt zihálja, vörös kreppben fogadok örök hűséget, rád gondolok, a tanúmra és koszorúslányomra, az öltözeted akár egy banktisztviselőé, ezen a szent helyen. Így sorjában megtisztul bűnös szenvedélyem … én házasságtörő szenvedélyt mímelve hentergek a parton, eltitkolt abortuszok, úgy nézek ki, mint Marlene Dietrich a nyomorúságban, egy fekete barettes, durva fickó a társaságom, Huszonöt Éves Buick-ja dacol a sivataggal, te buszra szállsz és a sziklás hegyek … Most itt ülünk, szoba-konyhás létünkbe zárva, a locsolók az Auld Lang Syne-t játsszák, verseket adsz nekem, én írtam őket 30 évvel ezelőtt egy emlékkönyvbe; most szinte égetnek a hortenziáid alatt. A kert fölött az anglikán kereszt kissé megdől a Mária templom csúcsán.
|