Hewett, Dorothy: The Single Cry

If we lived here all summer

with the river under our windows

and the swallows from Hang Chow

looping across the water...

would we write poems, would novels

stream from our pens, would the puppets

from our plays jerk on the front lawn

under the wattle pods, cracking and splitting open...

Or, sometimes, at first light,

would we climb down from our iron bedstead

in dressing-gowns, and sit at the windows

feeling the river, rising and dark,

at the end of the garden;

hear the fuchsias open in the dew

under the leaking tank-stand,

the leaves move on the walls,

the clock without hands

tick under the blue convolvulus...

Our arms wrapped round each other,

trembling at the open windows like ancient shadows,

the batteries run down,

the typewriters silent,

would we go to our unremembered graves

in the Pinjarra churchyard,

under the mullioned windows

      without a single cry...

Ha egész nyáron itt laknánk,

ablakunk alatt a folyó,

a víz fölött a Hang Chow-i

fecskék cikáznának...

írnánk-e verseket, áradnának-e

tollunkból a regények, drámáink

bábjai ott ugrálnának-e a gyepen

a szétpattanó akáchüvelyek közt...

Vagy olykor hajnalban

felkelnénk-e vaságyunkból,

és köntösben kiülnénk-e az ablakba,

hogy érezzük a kert végében

duzzadó sötét folyót,

halljuk a harmatban nyíló fuksziákat

a csöpögő víztartály mellett,

a falon zizegő leveleket,

és a mutatók nélkül ketyegő órákat

a kék folyondár alatt...

Amikor egymás köré font karral

remegünk a nyitott ablakban,

mint régi árnyak, az elemek lemerültek,

az írógép hallgat

vajon eljutnánk-e saját névtelen

sírunkba a pinjarrai temetőben,

a boltíves ablakok alá

     egyetlen kiáltás nélkül...