Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Holmes, Oliver Wendel: The Height of the Ridiculous

Holmes, Oliver Wendel portréja

The Height of the Ridiculous (Angol)

I wrote some lines once on a time
In wondrous merry mood,
And thought, as usual, men would say
They were exceeding good.
They were so queer, so very queer,
I laughed as I would die;
Albeit, in the general way,
A sober man am I.

I called my servant, and he came;
How kind it was of him
To mind a slender man like me,
He of the mighty limb!
’ These to the printer!’ I exclaimed;
And in my humorous way,
I added (as a trifling jest),
’ There’ ll be the devil to pay’

He took the paper, and I watched,
And saw him peep within;
At the first line he read, his face
Was all upon the grin.
He read the next; the grin grew broad,
And shot from ear to ear;
He read the third a chuckling noise
I now began to hear.

The fourth; he broke into a roar;
The fifth; his waistband split;
The sixth; he burst five button off,
And tumbled in a fit.
Ten days and nights, with sleepless eye,
I watched that wretched man,
And since, I never dare to write
As funny as I can.



FeltöltőFőfai Sándor
Az idézet forrásaAmatőr Művészek Fóruma

A humor magasságai (Magyar)

Egyszer régen jókedvemben
Írtam néhány sort,
S mint általában lenni szokott
A művem remek volt.
Olyan de olyan vicces lett versem
Hogy a nevetés már fájt,
Bár általában megfontoltnak
Ismer a világ.

A szolgámnak szóltam, jött is,
Rendes volt tőle,
Gondolva testes termetére,
S karcsú enyémre.
’Ez a kiadóé’ mondtam,
S humorosan ahogy szoktam
Hozzátettem viccesen,
’ Ezzel kaszálok rendesen’

Vette a fecnit, én figyeltem,
Láttam bele néz,
Az első sor után az arcát
Mosoly húzta szét,
A következő sornál a mosoly
Vigyorra változott,
A harmadiknál kuncogni kezdett,
Nevetett, krákogott.

A negyediknél röhögésben tört ki
Majd szíja repedt,
A hatodiknál gombok pattogtak,
S a padlón fetrengett.
Tíz nap és éjjel nem aludt semmit
Sajnáltam szegényt,
S megfogadtam, vicceset írni,
Többet nem fogok én.



FeltöltőFőfai Sándor
Az idézet forrásaAmatőr Művészek Fóruma

minimap