Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hopkins, Gerard Manley: Nondum (Nondum Magyar nyelven)

Hopkins, Gerard Manley portréja

Nondum (Angol)

‘Verily Thou art a God that hidest Thyself.’
-Isaiah xlv. 15
 
God, though to Thee our psalm we raise
No answering voice comes from the skies;
To Thee the trembling sinner prays
But no forgiving voice replies;
Our prayer seems lost in desert ways,
Our hymn in the vast silence dies.
 
We see the glories of the earth
But not the hand that wrought them all:
Night to a myriad worlds gives birth,
Yet like a lighted empty hall
Where stands no host at door or hearth
Vacant creation’s lamps appal.
 
We guess; we clothe Thee, unseen King,
With attributes we deem are meet;
Each in in his own imagining
Sets up a shadow in Thy seat;
Yet know not how our gifts to bring,
Where seek Thee with unsandalled feet.
 
And still th’unbroken silence broods
While ages and while aeons run,
As erst upon chaotic floods
The Spirit hovered ere the sun
Had called the seasons’ changeful moods
And life’s first germs from death had won.
 
And still th’abysses infinite
Surround the peak from which we gaze.
Deep calls to deep, and blackest night
Giddies the soul with blinding daze
That dares to cast its searching sight
On being’s dread and vacant maze.
 
And Thou art silent, whilst Thy world
Contends about its many creeds
And hosts confront with flags unfurled
And zeal is flushed and pity bleeds
And truth is heard, with tears impearled,
A moaning voice among the reeds.
 
My hand upon my lips I lay;
The breast’s desponding sob I quell;
I move along life’s tomb-decked way
And listen to the passing bell
Summoning men from speechless day
To death’s more silent, darker spell.
 
Oh! till Thou givest that sense beyond
To show Thee that Thou art, and near,
Let patience with her chastening wand
Dispel the doubt and dry the tear;
And lead me child-like by the hand
If still in darkness not in fear.
 
Speak! whisper to my watching heart
One word-as when a mother speaks
Soft, when she sees her infant start,
Till dimpled joy steals o’er its cheeks.
Then, to behold Thee as Thou art,
I’ll wait till morn eternal breaks.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://unknowing.wordpress.com

Nondum (Magyar)

„Bizonnyal elrejtőzött Isten vagy.”
Ézsaiás, XIV. 15.
 
Zsoltározzunk bár, istenünk,
Nem válaszol rá szent eged;
Bűnösök, esdve kérlelünk,
S nincs megbocsátó felelet;
Imánk vak úton vész velünk,
Csönd fojt áhító éneket.
 
Látunk sok-sok földi csodát,
Magát az alkotót sosem;
Az éj, e világ-miriád:
Fénycsarnok, mely kong üresen,
Rettent, hogy nem látjuk Urát,
Ijeszt lámpás-félelmesen.
 
Öltöztetünk, rejlő király,
Vaktán, szívünk jegyeivel;
Mindőnk, mint képzelete jár,
Trónodra egy árnyat emel;
Ajándékunk hiába vár -
Mezítlábunk hogy érne el.
 
S bontatlan egyre bong a csend,
S futnak öröklétek, korok,
Mint egykor a Szellem jelent
Meg, vad ár felett - évszakot
Nem játszott még nap fénye fent;
Haláltól lét-csírát lopott.
 
Mind szakadékra szakadék
Övez kilátó-ormokat.
Mély vár mélyet, éj küld sötét,
Vakító káprázatokat,
Ha lelked fürkész fényt vetít
A létre, mely űr s iszonyat.
 
S Te hallgatsz, világod amíg
Civódik hitvallásokon,
Eget sok zászlós had hasít,
Pirul hév, vérzik szánalom,
Amíg az igazság nyüszít,
Könny-gyöngyösen, nádasokon.
 
Két kezem az ajkam felett;
Elfojtom a szív sóhaját;
Utam sírokon át vezet,
Hallom harang úszó szavát,
Néma fényből a lelkeket
Hívja végsőbb éjcsöndbe át.
 
Ó, míg túli érzéket adsz,
Mely mutatja: vagy, itt, közel,
Fenyítő pálcát tűrni hagysz,
Hogy kétely és könny tűnne el;
Kézen fogsz, gyermekké fogadsz,
S bár éj van, nincs, hogy félni kell.
 
Szólj! Suttogj, vár éber szivem,
Egy szót: riadt gyermekhez anya,
Szólj így, halkan, míg nem pihen,
S derű nem tér orcáira;
így hadd lássalak, amilyen
Vagy: jöjjön tűntöm hajnala.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. D.

minimap