Howard, Henry, Earl of Surrey: Ha vad szerelem kínja önt el (When ragyng loue with extreme payne Magyar nyelven)
When ragyng loue with extreme payne (Angol)When ragyng loue with extreme payne Most cruelly distrains my hart: When that my teares, as floudes of rayne, Beare witnes of my wofull smart: When sighes haue wasted so my breath, That I lye at the poynte of death:
I call to minde the nauye greate, That the Grekes brought to Troye towne: And how the boysteous windes did beate Their shyps, and rente their sayles adowne, Till Agamemnons daughters bloode Appeasde the goddes, that them withstode.
And how that in those ten yeres warre, Full many a bloudye dede was done, And many a lord, that came full farre, There caught his bane (alas) to sone: And many a good knight ouerronne, Before the Grekes had Helene wonne.
Then thinke I thus: sithe suche repayre, So longe time warre of valiant men, Was all to winne a ladye fayre: Shall I not learne to suffer then, And thinke my life well spent to be, Seruyng a worthier wight than she?
Therfore I neuer will repent, But paynes contented stil endure. For like as when, rough winter spent, The pleasant spring straight draweth in vre: So after ragyng stormes of care Ioyful at length may be my fare.
|
Ha vad szerelem kínja önt el (Magyar)Ha vad szerelem kínja önt el s gyötri szívem kegyetlenül; ha könnyem hull eső-özönnel jelezve, mily bú mar belül; ha éltem sóhajokba vész, hogy testem már-már halni kész –
akkor eszembe jő a flotta, min a görög Trójába tért; hogy tört vad szél a gyors hajókra, vásznaikat hogy tépte szét, míg Agamemnon lánya vére nem csitítá az ég dühét le;
s hogy tíz évi háboruságban mily véres dolgok estenek, s kora halállal bősz tusákon hány messziről jött úr veszett, hány jó lovag hullt el azért, hogy visszavívják Helenét;
s azt gondolom: ha lám megérte egy szép hölgy, hogy hosszú csatán oly sok hős vérét ontsa érte – csak én ne tudnék tűrni tán, életem áldozni a nála méltóbb hölgynek szolgálatára?
Tűrnöm kell hát elégedetten, s ajkamon nem kél több panasz; mert, mint a zord tél visszaretten, ha megjő a kedves tavasz, úgy a gond-viharok csitultán az én sorsom is felvidul tán.
|