Hughes, Ted: Crow Alights

Crow saw the herded mountains, steaming in the morning.
and he saw the sea
Dark-spined, with the whole earth in its coils.
He saw the stars, fuming away into the black, mushrooms of
the nothing forest, clouding their spores, the virus of God.
And he shivered with the horror of Creation.

In the hallucination of the horror
He saw this shoe, with no sole, rain-sodden,
Lying on a moor.
And there was this garbage can, bottom rusted away,
A playing place for the wind, in a waste of puddles.

There was this coat, in the dark cupboard,
in the silent room, in the silent house.
There was this face, smoking its cigarette between the dusk
window and the fire’s embers.
Near the face, this hand, motionless.
Near the hand, this cup.
Crow blinked. He blinked. Nothing faded.
He stared at the evidence.
Nothing escaped him. (Nothing could escape.)

Varjú látta a nyájakkal teli hegyeket, a
Pirkadat ködében.
S látta a sötétgerincű tengereket, a földet, a maga teljes valójában.
Látta a csillagokat, amint elfüstöltek a sötétségben,
A semmi-erdő gombáit, amint szétszórják spóráikat, Isten vírusát.
S beleremegett a teremtés borzalmába.

A rémület hallucinációi közepette
Látott egy eső áztatta talpatlan cipőt
Heverni a síkon
S ott volt egy eldobott konzervdoboz, alját már rozsda ette,
Játszótér a szélnek, tócsák vesztőhelye.

Ott volt a kabát, a sötét szekrényben,
A néma szobában, a néma házban.
Ott volt az arc, cigarettát szívott a homályos ablak
S a parázsszilánkok között.
Az archoz közel, a kéz, mozdulatlanul.
A kézhez közel, a kupa.
Holló kacsintott. Kacsintott. Nem halt el semmi.
Nézte a bizonyítékokat.
Semmi sem menekült el előle. (Semmi sem menekülhetett.)