Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Hughes, Ted: A papagáj s a pici Miss (Macaw and Little Miss Magyar nyelven)

Hughes, Ted portréja

Macaw and Little Miss (Angol)

In a cage of wire-ribs
The size of a man's head, the macaw bristles in a staring
Combustion, suffers the stoking devils of his eyes.
In the old lady's parlour, where an aspidistra succumbs
To the musk of faded velvet, he hangs in clear flames,
Like a torturer's iron instrument preparing
With dense slow shudderings of greens, yellows, blues,
Crimsoning into the barbs:

Or like the smouldering head that hung
In Killdevil's brass kitchen, in irons, who had been
Volcano swearing to vomit the world away in black ash,
And would, one day; or a fugitive aristocrat
From some thunderous mythological hierarchy, caught
By a little boy with a crust and a bent pin,
Or snare of horsehair set for a song-thrush,
And put in a cage to sing.

The old lady who feeds him seeds
Has a grand-daughter. The girl calls him 'Poor Polly', pokes fun.
'Jolly Mop.' But lies under every full moon,
The spun glass of her body bared and so gleam-still
Her brimming eyes do not tremble or spill
The dream where the warrior comes, lightning and iron,
Smashing and burning and rending towards her loin:
Deep into her pillow her silence pleads.

All day he stares at his furnace
With eyes red-raw, but when she comes they close.
'Polly. Pretty Poll', she cajoles, and rocks him gently.
She caresses, whispers kisses. The blue lids stay shut.
She strikes the cage in a tantrum and swirls out:
Instantly beak, wings, talons crash
The bars in conflagration and frenzy,
And his shriek shakes the house.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://allpoetry.com

A papagáj s a pici Miss (Magyar)

Kalitja drótbordái közt
Emberfejnyi papagáj, tollat borzol meredt
Lobogással, szeme poklát ördög fűti fel...
Az öreg hölgy szalonjában, hol aspidistrát lankaszt
A fakóbársony dohszaga, csüng szinte tiszta láng közt,
Mint pribék ha vas kínzószerszámot hevít,
Míg kék, sárga, zöld lassú borzongásaival
Bíborlik a vastövisk;

Vagy mint az izzó fej, mely Killdevil
Réz konyháján függött, vasban, maga Vulcanus,
Ki süvölt, hogy hamuvá okádja a világot,
S úgy is tesz egy nap; vagy előkelő szökevény
Holmi mennyrázó mitológikus rendből, kit silány
Hajtű-horoggal kipecázott egy csipisz,
Vagy lószőr rigócsapdába akadt
S most kalitba dugva dalol.

Az öreg hölgynek, aki eteti,
Unokája van. „Szegény Polly!" évődik a lány.
„Tollpamacs!" De fekszik telehold alatt,
Üvegfonat-test, pőrén, sugár-meredten,
Csordultig telt szeme meg se rebben,
Álma egy harcos: villám s vas, rohan
Ágyéka felé, éget, zúz és hasít;
Csendje a vánkos mélyét kérleli.

Álló nap kemencébe néz
Vörös szeme, de ha a lány jön, lezárja.
„Polly! Pici Polly!" gügyög az, ringatja kissé,
Csacsog, csókot dob. A kék szemhéj csukva marad.
A kalitra csap a lány vadul s kiszalad:
Máris csőr, szárny, karom cibálja
A rácsot, tébolyultan repesve,
Rikácsolástól reng a ház.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap