Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Hull, Coral: Tropical garden in conversation

Hull, Coral portréja

Tropical garden in conversation (Angol)

The tropical garden is in conversation.

I walked down my driveway and was dive-bombed

by a big caramel grasshopper the size of my forearm.

My hand reached down to grab the wrought iron gate.

 

There was a bearded dragon lying across it.

The bearded dragon lizard looked at me.

I looked at the bearded dragon. Excuse me,

 

I’d like to shut the gate now.

 

Tasks take longer to complete in the tropics.

[Apparently, more neighbours than down

south to contend with].

I was just about to slip on my shoe

when a speckled gecko chased a fly out of it.

 

Then a big six legged huntsman hopped like crazy

through the louvers in the loungeroom.

It almost fell in my soup!

 

Fucken Hell, Look Out!

I dropped the phone.

 

The huntsman was obviously in a hurry,

having lost one leg per day for the past two

days to the gecko community on the front verandah.

 

It must be hard being a spider with eight legs, let alone six.

 

The geckos were merciless hunters.

 

The rain is slashing through the leaves,

chopping them to shreds.

 

Those big leafy plants think that they can just

grow all over the place in the humid air and

sun and shade, proliferate like crazy,

held together by their shallow roots,

orchids, epiphytes vines fungi

and remain here.

 

The wet season has her thoughts on this.

So you think you can stay in Darwin and

get away with it?

 

The equator speaks its instability and awesome

energy from the waistline of the planet.

Then when that big monsoon storm comes

the trees get dressed up in their fragile gowns of leaves.

They toss their shoulders around, wave their

slender hands and dance like crazy all

over the goddam garden,

more wind than plant.

 

I say make up your mind you crazy forest.

Are you going or staying?

I’m afraid if they go then I might as well go too.

The table was blown away leaving a trembling

rodent beneath before the eyes of the cat.

 

That’s the most unstable sky

I’ve seen all season,

purple clouds

in misty ribbons

spinning like firecrackers.

 

When the first drop hit my arm

I brushed it away like an insect.

The sky is rushing along above the land and

when it stops big buckets of straight down rain.

Rain like wet hair furiously combed out and

the head of a thick old mop dipped

in dishwater just pounding the earth.

 

The temperature has dropped by half.

The ground sings, fuck you this is all for me.

 

The plants hold onto their roots, their leafy braids.

Dance like ferals at a groovy nightspot.

The green ants who bite potential intruders

all day arses up and vicious are very quiet

in their boxed leaves.

They could drown in a tenth of a droplet.

 

A black cockatoo talks to thunder.

 

When the thunder replied its shuts up its hard little beak.

 

It appears that rain like this is a very exciting thing.

A frog that seems to remain in exactly the same

position in my garden since I arrived here

four weeks ago, starts to scream out.

 

[Are you all right?] I ask.

 

Darwin is clinging to the coast

like a saturated fruitbat.

‘Yeah, I guess so.’

A town so friendly that it replies.

The big wind positions my voice

then slams it into the driveway once,

and finally throws it out to sea…

 

The mighty cyclones are conspiring there.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.gangway.net

A beszélgető trópusi kert (Magyar)

A trópusi kert beszélget.

Mentem lefelé a kocsifeljárón és egy alkar nagyságú

karamell-sáska mint zuhanó bombázó támadott rám.

Kinyújtottam a kezem az öntöttvas kapu felé.

 

Egy szakállas sárkánygyík feküdt ott.

A szakállas sárkánygyík nézett rám.

Én a szakállas sárkánygyíkra néztem. Bocsánat,

 

most szeretném becsukni a kaput.

 

A trópusokon hosszabb ideig tart elvégezni valamit.

[Nyilvánvalóan több a szomszéd, mint lent délen,

akikkel szembe kell nézni.]

Éppen húztam fel a cipőm, amikor egy

pettyes gekkó kergetett ki belőle egy legyet.

 

Majd a hatlábú vadász, mint őrült,

ugrott be a redőnyön át a nappaliba.

Majdnem beleesett a levesembe!

 

Ördög és pokol, vigyázz!

Elejtettem a telefont.

 

A vadász láthatóan sietett,

mert nap közben, a múlt héten, a verandán,

a gekkók között elvesztette egy pár lábát.

 

Bizonyára nehéz élni egy nyolclábú póknak csak hattal.

 

A gekkók könyörtelen vadászok.

 

Az eső ostorozta a leveleket

és cafatokká tépte azokat.

 

Azok a hatalmas levelű növények azt képzelik,

hogy benőhetik az egész terepet a párás levegőben

a napon meg az árnyékban, elburjánzanak esztelenül,

a felszíni gyökerek tartják össze őket,

az orchideákat, epifitonokat vadszőlőt gombákat

és itt maradnak.

 

A nedves évszak gondol erre.

Ezért azt hiszed, hogy Darwinban maradhatsz, és

megbirkózol vele?

 

Az egyenlítő a változékonyságról szól és a

félelmetes energiáról, ami a bolygó

derékvonalából sugárzik. Akkor, amikor nagy

monszun vihar jön, a fák felágasodnak törékeny

levél-talárjukban. Megrázzák a vállukat,

vékony kezükkel integetnek és eszeveszett

táncot járnak az egész  istenverte kertben,

több a szél mint a növény.

 

Ezt mondom: döntsd már el te őrült erdő:

mész vagy maradsz?

Félek, ha elmennek, nekem is velük kell mennem.

Az asztal elgurult de ott maradt egy reszkető egér

a macska szeme előtt.

 

Ez a legmegbízhatatlanabb égbolt,

amit az egész évszakban láttam,

bíborvörös felhők

köré ködszalagok

fonódnak mint rakétacukorka.

 

Amikor az első csepp a karomra hullott

letöröltem, mint egy rovart.

Az ég átrohan a föld fölött és amikor megáll

nagy cseppekben ömlik egyszerre az eső.

Csurog, mint a vadul fésült nedves hajból és

mint egy kopott vén seprő fejéből, amit előbb

mocskos vízbe dugtak, majd a földhöz csaptak.

 

A hőmérséklet a felére zuhant.

A talaj dalol, basszus ez mind az enyém.

 

A növényeket a gyökereik, mint lombfonatot tartják.

Táncolnak, mint a vadak éjjeli gyülekezőhelyen.

A zöld hangyák, amik minden nap megcsipdesik

a potenciális betolakodókat, fenékkel felfelé és

ragadósan, nagyon nyugodtak lepréselt leveleik között.

Akár egy tizedrésznyi cseppbe is belefulladnának!

 

Egy fekete kakadu beszélget a mennydörgéssel.

 

Amikor válaszol az ég a magasba emeli kemény kis csőrét.

 

Úgy látszik, az eső valami szörnyen izgató dolog.

Egy béka, mintha pontosan olyan helyzetben

aludna a kertben azóta, hogy négy hete

idejöttem, most felbrekeg.

 

[Minden rendben?] kérdem.

 

Darwin a partba kapaszkodik, mint

egy impregnált gyümölcsevő denevér.

„Igen, úgy vélem.” 

Egy város olyan barátságos, hogy még felel is.

A nagy szél meghatározza a hangom helyét,

és egyszer belecsapja a kocsifeljáróba,

majd végül kihajítja a tengerre…

 

A hatalmas ciklonok ott szövik az összeesküvésüket.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

minimap