Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hunt, Leigh: Hal, ember, szellem (The Fish, The Man, And The Spirit Magyar nyelven)

Hunt, Leigh portréja

The Fish, The Man, And The Spirit (Angol)

To Fish

 

You strange, astonish’d-looking, angle-faced,

    Dreary-mouth’d, gaping wretches of the sea,

    Gulping salt water everlastingly,

Cold-blooded, though with red your blood be graced

And mute, though dwellers in the roaring waste;*

    And you, all shapes beside, that fishy be,

    Some round, some flat, some long, all devilry,

Legless, unloving, infamously chaste;

 

O scaly, slippery, wet, swift, staring wights,

    What is’t ye do? What life lead? eh, dull goggles?

How do ye vary your vile days and nights?

    How pass your Sundays ? Are ye still but joggles

In ceaseless wash? Still nought but gapes, and bites,

And drinks, and stares, diversified with boggles?

 

 

A Fish Answers

 

Amazing monster! that, for aught I know,

    With the first sight of thee didst make our race

    For ever stare! O flat and shocking face,

Grimly divided from the breast below!

Thou, that on dry land horribly dost go

    With a split body and most ridiculous pace

    Prong after prong, disgracer of all grace,

Long-useless-finn’d, haired, upright, unwet, slow!

 

0 breather of unbreathable, sword-sharp air,

    How canst exist? How bear thyself, thou dry

And dreary sloth? What particle canst share

    Of the only blessed life, the watery?

I sometimes see of ye an actual pair

    Go by!! link’d fin by fin!!! most odiously.

 

 

The Fish Turns Into A Man, And Then Into A Spirit,

And Again Speaks

 

Indulge thy smiling scorn, if smiling still,

O man! and loathe, but with a sort of love;

For difference must itself by difference prove.

And, with sweet clang, the spheres with music fill.

One of the spirits am I, that at their will

Live in whate’er has life—fish, eagle, dove—

No hate, no pride, beneath nought, nor above,

A visiter of the rounds of God’s sweet skill.

 

Man’s life is warm, glad, sad, ‘twixt loves and graves,

    Boundless in hope, honour’d with pangs austere,

Heav’n-gazing; and his angel-wings he craves:—

    The fish is swift, small-needing, vague yet clear,

A cold sweet silver life, wrapp’d in round waves,

    Quicken’d with touches of transporting fear.

 

*From a fine line in the poems of Drummond of Hawthornuen, speaking of the :— ” To roaring element with people dumb.”



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.tastearts.com/fish-poem

Hal, ember, szellem (Magyar)

Szól a halnak

 

Tí furcsa, bámész, szögletes pofák,

bús szája, tátogó esetlenek,

nyeldesve mindörökké sós vizet,

kiket hideg, de piros vér fut át:

dübörgő árban úszó némaság.

Mennyi idom, mi halszerű lehet,

s mind ördögi: hosszú, lapos, kerek,

se kar, se láb – közöny, s mily tisztaság!

 

Sok síkos pikkelyű, bamba alak,

gúvadt szemekkel mint éltek alul?

Az alsó nap s éj közt van változat

s ünnep? Vagy mos, mos változatlanul

az ár? Egy lény, mely csak tátog s harap,

iszik s mered – és megriad vadul!

 

 

Felel a hal

 

Meglepő szörny! én úgy tudom, a te

látványodtól lett fajom ily meredt

örökre! Lapos arca rettenet:

arcod a törzstől mi választja le?

Tagolt tested komikus végzete,

hogy szárazföldön aprót lépeget:

megcsúfolsz minden bájt és kellemet,

fölös uszonyú, szőrös lomha, te!

 

S téged a szörnyű, penge élü lég

nem fojtogat? Hogy bírod ott magad,

aszott hüvely? S az áldott vízi-lét

mely változata az, mely befogad?

Köztetek néha párt is látok épp,

uszonyt uszonyba öltve – iszonyat!

 

 

A hal emberré, majd szellemmé változik

és újra megszólal

 

Ó, ember! mosolyogj, de undorod

s gúnyod mélyén kis szeretet legyen.

A sokféleség sokfélét terem,

mit a szférák zenéje összefog.

Szellem vagyok, s mi életet kapott

– galamb, sas, hal – lakozzam bármiben,

különbség nincs: Isten köreiben

ügyességének próbája vagyok.

 

Az emberlét, szerelmen, síron át,

boldog és bús, remény meg gyötrelem,

eget fürkésző, angyal-szárnyra tárt...

A hal gyors, átlátszó lény, védtelen,

el nem hagyhatja görgő hab-honát,

ha hozzáér az úszó félelem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap