Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jarrell, Randall: Az Orient Expressz (The Orient Express Magyar nyelven)

Jarrell, Randall portréja
Tandori Dezső portréja

Vissza a fordító lapjára

The Orient Express (Angol)

One looks from the train
Almost as one looked as a child. In the sunlight
What I see still seems to me plain,
I am safe; but at evening
As the lands darken, a questioning
Precariousness comes over everything.

Once after a day of rain
I lay longing to be cold; after a while
I was cold again, and hunched shivering
Under the quilt's many colors, gray
With the dull ending of the winter day,
Outside me there were a few shapes
Of chairs and tables, things from a primer;
Outside the window
There were the chairs and tables of the world ...
I saw that the world
That had seemed to me the plain
Gray mask of all that was strange
Behind it -- of all that was -- was all.

But it is beyond belief.
One thinks, "Behind everything
An unforced joy, an unwilling
Sadness (a willing sadness, a forced joy)
Moves changelessly"; one looks from the train
And there is something, the same thing
Behind everything: all these little villages,
A passing woman, a field of grain,
The man who says good-bye to his wife --
A path through a wood all full of lives, and the train
Passing, after all unchangeable
And not now ever to stop, like a heart --

It is like any other work of art,
It is and never can be changed.
Behind everything there is always
The unknown unwanted life. 



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Az Orient Expressz (Magyar)

Kinézünk a vonatból,
Szinte gyerekként. Akármit
Látok a fényben, egyszerűnek látszik,
Biztonságban vagyok; de este már,
Ahogy sötétül a táj,
Minden kérdő-bizonytalanba játszik.

Egyszer – esős nap volt előtte –
Feküdtem, hűsre vágytam, s kis időre
Rá le is hűltem, reszkettem kuporogva
A tarkamintán takaró alatt,
És szürkeségbe fúlt a téli nap.
Kívülem néhány árnyék: székek és
Asztalok, ábécéskönyvbeliek;
S az ablakon túl a világ
Asztalai, székei… Láttam,
Hogy a világ, amelyről addig
Azt hittem, épp csak szürke álarc
Mindenen, ami mögötte idegen
– Mindenen, ami volt –, minden e világ.

De ez már alig hihető.
Arra gondolunk: „Mindenek mögött
Mindig-kész öröm, kényszerű bánat
(Kényszerű öröm, mindig-kész bánat)
Egy-vonulása.” Kinézünk a vonatból,
És valami, ugyanaz, mindig ott van
Minden mögött: ha kis falvak, ha egy
Arra járó nő, egy gabonaföld,
Ha egy asszonytól elbúcsúzó férfi –
Ösvény, erdőnyi életen, s a vonat
Fut mindenen át ugyanúgy,
Mintha sose állna meg, mint a szív…

Mint akármely műalkotás.
Megvan s változhatatlan.
Ott az élet minden mögött,
Ismeretlen és akaratlan.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://canadahun.com/forum

minimap