Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Jeffers, Robinson: 1940. május–június (May-June, 1940 Magyar nyelven)

Jeffers, Robinson portréja

May-June, 1940 (Angol)

Foreseen for so many years: these evils, this monstrous violence, these massive agonies: no easier to bear.
We saw them with slow stone strides approach, everyone saw them; we closed our eyes against them, we looked
And they had come nearer. We ate and drank and slept, they came nearer. Sometimes we laughed, they were nearer. Now
They are here. And now a blind man foresees what follows them: degradation, famine, recovery and so forth and the
Epidemic manias: but not enough death to serve us, not enough death. It would be better for men
To be few and live apart, where none could infect another; then slowly the sanity of field and mountain
And the cold ocean and glittering stars might enter their minds.

Another dream, another dream.
We shall have to accept certain limitations
In future, and abandon some humane dreams, only hard- minded, sleepless and realist, can ride this rock-slide
To new fields down the dark mountain; and we shall have to perceive that these insanities are normal;
We shall have to perceive that battle is a burning flower or like a huge music, and the dive-bombers screaming orgasm
As beautiful as other passions; and that death and life are not serious alternatives. One has known all these things
For many years: there is greater and darker to know
In the next hundred.

And why do you cry, my dear, why do you cry?
It is all in the whirling circles of time.
If millions are born millions must die,
If England goes down and Germany up
The stronger dog will still be on top,
All in the turning of time.
If civilization goes down, that
Would be an event to contemplate,
It will not be in our time, alas, my dear,
It will not be in our time.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.unz.org

1940. május–június (Magyar)

Hiába láttuk évek óta előre: e bűnöket, e förtelmes erőszakot, e szívós haláltusákat: nem könnyebb elviselni.
Láttuk, hogy lassú kőléptekkel közelednek, mindenki látta; behunytuk a szemünket, kinyitottuk:
Közelebb voltak. Ettünk, ittunk, aludtunk, közeledtek. Olykor nevettünk: jöttek. És most
Itt vannak. Most egy vak férfi megjövendöli, mi következik nyomukban: lezüllés, éhínség, ocsúdás meg a többi és a
Téboly ragálya: de halálból több kéne, nincs elég halál. Jobb lenne, ha az emberek
Kevesebben volnának, és messze élnének, szanaszét, nem fertőzhetve egymást; akkor eszükbe férkőzne idővel
Hegy és föld meg a hűvös óceán és a tündöklő csillagok józansága.

Álom, ez is csak álom.
Kénytelenek leszünk tudomásul venni némely korlátozást
A jövőben, és feladni néhány emberi álmot; csak éber ésszel, álmok nélkül és gyakorlatiasan lehet kormányozni e sziklagörgést
Le új földekre a sötét hegységből; s majd látnunk kell, hogy ez a téboly természetes;
Látnunk kell majd, hogy az ütközet lángoló virág, vagy hatalmas zenéhez hasonló, és a zuhanóbombázó kéjsikolya
Éppoly gyönyörű, mint a többi szenvedély; és hogy halál vagy élet nem komoly döntési lehetőség. Az ember tudja mindeme dolgokat
Sok éve: nagyobbak és sötétebbek a tudnivalók
A következő száz évben.

De miért sírsz, drágám, miért sírsz?
Az idő körforgása mindez.
Ha milliók születnek, milliók halnak is meg,
Ha letűnik Anglia és fel Németország,
Az erősebb kutya kaparintja meg koncát,
Mind csak a forgó időben.
A civilizáció letűnése,
Az lenne meggondolkoztató esemény.
De mi már nem érjük meg, sajna, drágám,
Mi azt már nem érjük meg.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://dia.jadox.pim.hu

minimap