Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jeffers, Robinson: Shine, Perishing Republic

Jeffers, Robinson portréja

Shine, Perishing Republic (Angol)

While this America settles in the mould of its vulgarity,

heavily thickening to empire

And protest, only a bubble in the molten mass, pops

and sighs out, and the mass hardens,

 

I sadly smiling remember

that the flower fades to make fruit,

the fruit rots to make earth.

Out of the mother; and through

the spring exultances,

ripeness and decadence;

and home to the mother.

 

You making haste haste on decay: not blameworthy;

life is good, be it stubbornly

long or suddenly

A mortal splendor: meteors are not needed less

than mountains: shine, perishing republic.

 

But for my children, I would have them keep their

distance from the thickening center; corruption

Never has been compulsory, when the cities lie

at the monster's feet there are left the mountains.

 

And boys, be in nothing so moderate

as in love of man,

a clever servant, insufferable master.

 

There is the trap that catches noblest spirits,

that caught--they say--

God, when he walked on earth.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com/poem/shine-perishing-republic/

Ragyogj, pusztuló köztársaság (Magyar)

Míg Amerika a közönségesség öntőmintáját lassan

kitölti és birodalommá fagy,

És a tiltakozás merő buborék az olvadt tömegben:

fölbuggyan, elpufog és a tömeg megkeményedik,

 

Én szomorú mosollyal emlékezem, hogy a virág

azért hervad el, hogy gyümölcsöt teremjen,

és a gyümölcs azért rohad el, hogy földet

termékenyítsen.

Anyjából ki, át a tavaszi lelkendezésen,

az érettségen, a fonnyadáson és haza

anyjához,

 

Sietsz, sietsz a pusztulással: nem vádollak ezért: az

élet jó, akár makacsul kitart, akár hirtelen

Halálos virágba borul; a meteorok nem kevésbé

szükségesek, mint a hegyek: ragyogj,

pusztuló köztársaság.

 

Gyerekeimet azonban távol tartanám a sűrűsödés

központjától: a korrupció

Sohasem volt kötelező: mikor a városok a szörny

lábainál feküsznek, még állnak a hegyek.

 

És ti fiaim, semmiben ne legyetek olyan

mértékletesek, mint az ember szeretetében,

mely fürge szolga és tűrhetetlen úr.

 

Itt az a csapda, amelybe a legnemesebb lelkek

beleesnek, amelybe beleesett — mondják —

Isten is, mikor a földön járt.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap