Jennings, Elizabeth: Kísértetek (Ghosts Magyar nyelven)

Those houses haunt in which we leave
Something undone. It is not those
Great words or silence of love

That spread their echoes through a place
And fill the locked-up, unbreathed gloom.
Ghosts do not haunt with any face

That we have known; they only come
With arrogance to thrust at us
Our own omissions in a room.

The words we would not speak they use,
The deeds we dared not act they flaunt,
Our nervous silences they bruise;

It is our helplessness they choose
And our refusals that they haunt.

Hol félbeszakadt valami,
A ház kísért. Nem szerelem
Nagy szavai vagy csöndjei

Visszhangzanak, ahol ilyen
Zárt és lélegzetlen homály van.
A kísértet, ha megjelen,

Nem ismerős arc; arrogánsan
Felbolygatni akarja csak
Mulasztásaink egy szobában.

Azt teszi s olyan szavakat
Használ, mit egyikünk se mert.
Zavart csöndünkbe belekap;

Hol gyengeségünkre akad
S hol nemet mondtunk, ott kísért.