Jones, Ebenezer: When the world is burning

When the world is burning,

Fired within, yet turning

   Round with face unscathed;

Ere fierce flames, uprushing,

O'er all lands leap, crushing,

   Till earth fall, fire-swathed;

Up amidst the meadows,

Gently through the shadows,

   Gentle flames will glide,

Small, and blue, and golden.

Though by bard beholden,

When in calm dreams folden,--

   Calm his dreams will bide.

Where the dance is sweeping,

Through the greensward peeping,

   Shall the soft lights start;

Laughing maids, unstaying,

Deeming it trick-playing,

High their robes upswaying,

   O'er the lights shall dart;

And the woodland haunter

Shall not cease to saunter

   When, far down some glade,

Of the great world's burning,

One soft flame upturning

Seems, to his discerning,

   Crocus in the shade.

Majd ha a világ ég,

belülről csupán, s még

forgó arca ép,

de már lángözönje

készül, hogy elöntse

pusztuló szint –

előbb majd a réten,

árnyak rejtekében

gyúl sok könnyü láng,

csöpp aranyló-kékek.

Egy álmába mélyedt

pár majd rájuk réved

s álmodik tovább.

Hol tánc kedve röpköd,

elsőbb majd a gyöp közt

gyúl sok törpe fény;

víg lányok csapatja

játékként kacagja,

s szoknyát nyakba kapva

szökdel könnyedén;

s erdők kóborlója

útját egyre rója,

míg, rét hajlatán

a kigyúlt világnak

egy csöpp lángja támad,

s úgy rémlik a bárdnak:

sáfrány az csupán