Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Jones, Saeed: Csajszi (Drag Magyar nyelven)

Jones, Saeed portréja
Mohácsi Balázs portréja

Vissza a fordító lapjára

Drag (Angol)

The dress is an oil slick. The dress
ruins everything. In a hotel room
by the water, I put it on when
he says, I want to watch you take it off.
Zipping me up, he kisses the mile
markers of my spine. I can’t afford
this view. From here, I see a city
that doesn’t know it’s already
drowning. My neck shivers from
the trail of his tongue. I keep my
eyes on the window, just past
his bald spot. He’s short. I can see
the rain that has owned us for weeks
already. The dress will survive us.
The dress will be here when men
come in boats to survey the damage.
He makes me another drink, puts
on some jazz, and the dress begins
to move without me. Slow like some-
thing that knows it cannot be stopped,
the dress seeps. The dress slides
with my body floating inside,
an animal caught in the sludge.
If he wraps his arms around me,
it will be the rest of his life.
I don’t even know what I am
in this dress; I just sway with
my arms open and wait.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásahttp://poem-locker.tumblr.com/post/116734950058/saeed-jones-drag

Csajszi (Magyar)

A ruha olajos filmréteg. A ruha
mindent elront. Egy part menti
hotelszobában felhúzom, mikor azt
mondja, látni akarom, ahogy leveszed.
Becipzároz, végigcsókolja gerincem
mérföldköveit. Én nem engedhetek meg
ilyen kilátást. Egy várost látok innen,
amely még nem tudja magáról, hogy
már fuldoklik. Nyakam nyelve nyomán
lúdbőrzik. Az ablakon tartom a szemem,
kopasz foltja felett ellátok
éppen. Alacsony. Látom innen
a már hetek óta rajtunk pöffeszkedő
esőt. A ruha túl fog minket élni.
A ruha itt lesz, amikor megérkeznek
csónakokon, hogy felmérjék a károkat.
Még egy italt kever nekem, feltesz
valami jazzt, és a ruha mozogni kezd
nélkülem. Csak lassan, mint mikor
valami megállíthatatlan mozdul,
a ruha szivárog. Siklik a ruha,
benne lebegő testemmel,
egy iszapba ragadt állat.
Ha most karjaival átölel,
életének hátralévő része leszek.
Azt sem tudom pontosan, én mi
vagyok ebben a ruhában; csak
táncolok tárt karokkal és várok.



FeltöltőSebestyén Péter
Az idézet forrásaJelenkor 2017/2. 217 p.

minimap