Joyce, James: A Memory Of the Players In a Mirror at Midnight

They mouth love’s language. Gnash
The thirteen teeth
Your lean jaws grin with. Lash
Your itch and quailing, nude greed of the flesh.
Love’s breath in you is stale, worded or sung,
As sour as cat’s breath,
Harsh of tongue.
 
This grey that stares
Lies not, stark skin and bone.
Leave greasy lips their kissing. None
Will choose her what you see to mouth upon.
Dire hunger holds his hour.
Pluck forth your heart, saltblood, a fruit of tears:
Pluck and devour!

Szájuk vágy nyelvén szól. Fogad
Tucatnyi áll
Ínyedben: szél mosoly. Akad
A hússal dolgod: viszket és rohad.
A vágy, ha szádban szóra, dalra kelne,
Mint pállott macskaszáj,
S recés a nyelve.
 
Jelmezt ne ölts,
Te csont-bőr-szürkület.
A csók telt ajkaké lehet;
Mit látsz itt, attól egy se nyílna meg.
A szörnyű éh órája ez.
Tépd ki szíved, sósvérű könnygyümölcs,
Úgy töltekezz!