Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Keyes, Sidney: Greenwich observatory

Keyes, Sidney portréja

Greenwich observatory (Angol)

This onion-dome holds all intricacies

Of intellect and star-struck wisdom; so

Like Coleridge’s head with multitudinous

Passages riddled, full of strange instruments

Unbalanced by a touch, this organism

From wires and dials spins introverted life.

It never looks, squat on its concrete shoulders,

Down at the river’s swarming life, nor sees

Cranes’ groping insect-like activity

Nor slow procession of funnels past the docks.

Turning its inner wheels, absorbed in problems

Of space and time, it never hears

Birds singing in the park or children’s laughter.

Alive, but in another way it broods

On this its Highgate, hypnotised

In lunar reverie and calculation.

Yet night awakes it; blind lids open

Leaden to look upon the moon:

A single goggling telescopic eye

Enfolds the spheric wonder of the sky.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://runnerfrog.blogspot.com

A Greenwichi csillagvizsgáló (Magyar)

Hagyma-alakú kupolájában ott az értelem

s a csillag-fényű bölcsesség bonyolult világa,

- olyan, mint Coleridge feje; melyben számtalan

talányos sor lézengett - tele van különös műszerekkel,

s egy mozdulattal mindez működésbe léphet. Korongok -

drótokból szőtt szervezet, önmagábanélő.

Vaskos betonpilléren áll s nem néz sosem

a folyóra, melyen rajzik lent az élet, nem figyel

a darukra sem: - mind-mind egy-egy csápos gép-bogár -

sem a dokkban lassan úszó kémény-táborokra.

Modern kacsalábakon forogva, mélyen elmerül magába -

a tér s idő kérdéseit kutatja és nem ér fel

hozzá gyerek-kacaj a parkból, sem pedig madárdal.

A maga módján ő is él: tűnődve áll

roppant talapzatán, - bűvölten,

mint egy holdkóros, ábrándjai, szám-milliói közt.

De ha jő az éj, fölébred: vak szemhéja nyílik,

nehézkesen pislog a messze hold felé

s egyetlen dülledt teleszkóp-szembogarába

belefér az ég, az éj minden csodája.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu/08300/08367/08367.htm#188

minimap