Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

King, Henry: A lemondás (The Surrender Magyar nyelven)

King, Henry portréja

The Surrender (Angol)

My once dear love, hapless that I no more

Must call thee so, the rich affection's store

That fed our hope lies now exhaust and spent,

Like sums of treasure unto bankrupts lent.

 

We, that did nothing study but the way

To love each other, with which thoughts the day

Rose with delight to us and with them set,

Must learn the hateful art, how to forget.

 

We that did nothing wish that Heaven would give

Beyond ourselves, nor did desire to live

Beyond that wish, all these now cancel must

As if not writ in faith, but words and dust.

 

Yet witness those clear vows which lovers make,

Witness the chaste desires that never brake

Into unruly heats; witness that breast

Which in thy bosom anchor'd his whole rest;

'Tis no default in us: I dare acquite

Thy maiden faith, thy purpose fair and white

As thy pure self. Cross planets did envý

Us to each other, and Heaven did untie

Faster than vows could bind. Oh, that the stars,

When lovers meet, should stand opposed in wars!

 

Since, then, some higher destinies command,

Let us not strive, nor labor to withstand

What is past help. The longest date of grief

Can never yield a hope of our relief;

And though we waste ourselves in moist laments,

Tears may drown us, but not our discontents.

 

Fold back our arms, take home our fruitless loves,

That must new fortunes try, like turtle doves

Dislodgëd from their haunts. We must in tears

Unwind a love knit up in many years.

In this last kiss I here surrender thee

Back to thy self, so thou again art free;

Thou in another, sad as that, resend

The truest heart that lover e'er did lend.

 

Now turn from each. So fare our severed hearts

As the divorced soul from her body parts.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://theotherpages.org/poems/king01.html#1

A lemondás (Magyar)

Egykor drága szerelmem; jaj, ma már

így nem hívhatlak, kimerült a tár,

reményeinké – nézd érzéseinket:

mint tönkrementeknek kölcsönbe kincsek.

 

Mást se tanultunk, ezt: hogyan szeressük

egymást, a nap jött és ment ezzel együtt –

örömünkre! Gyűlöletes a lecke:

meg kell tanulni, ki hogyan feledne.

 

Mi, akik annyi égi adományból

csak magunkat kértük, és e magányból

éltünk volna, feladjuk most. A hit

hová lett? Látjuk szavak porait.

 

Mégis, az esküket nézd! tiszta vágyak,

a szerelmesekéi, sose válnak

kusza forrongássá; és nézd e keblet,

tudta, nyugtot csak kebledből szerezhet,

ó, ez nem volt hibánk! szűz hitedet,

hószín szándékodat, személyedet

fölmentem. Irígy, haragos Planéták!

S az ég, mely elveszi, mit alig-épp ád:

köt-e? Már old. Harcoltok, csillagok,

hol szív a szívvel találkozhatott?

 

Mert ilyenkor fentebb Végzés irányít,

kár minden ellenállás, úgyse másít

semmin az ember. S bármennyi a bánat,

lelkünk megnyugvást benne nem találhat;

belefúlhatunk könnyáradatunkba,

sirámunk oka tovább él virulva.

 

Menjünk, vigyük gyümölcstelen szerelmünk;

mint elűzött Vadgalambnak, keresnünk

kell számára új helyet. Sírva, végképp

eloldva sok év ölelő kötését.

Ím, ez utolsó csókkal visszaadlak,

annak, ki rég voltál: szabad magadnak.

S te, a viszonzással, búsan elengedd

a leghűbb szívet, mit kebel melenget.

 

Most forduljunk el. Úgy váljunk, valóban,

mint testtől a halk lélek távozóban.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap