Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Kinsella, Thomas: Another September

Kinsella, Thomas portréja

Another September (Angol)

Dreams fled away, this country bedroom, raw
With the touch of the dawn, wrapped in a minor peace,
Hears through an open window the garden draw
Long pitch black breaths, lay bare its apple trees,
Ripe pear trees, brambles, windfall-sweetened soil,
Exhale rough sweetness against the starry slates.
Nearer the river sleeps St. John's, all toil
Locked fast inside a dream with iron gates.

Domestic Autumn, like an animal
Long used to handling by those countrymen,
Rubs her kind hide against the bedroom wall
Sensing a fragrant child come back again
- Not this half-tolerated consciousness
That plants its grammar in her yielding weather
But that unspeaking daughter, growing less
Familiar where we fell asleep together.

Wakeful moth wings blunder near a chair,
Toss their light shell at the glass, and go
To inhabit the living starlight. Stranded hair
Stirs on still linen. It is as though
The black breathing that billows her sleep, her name,
Drugged under judgement, waned and - bearing daggers
And balances--down the lampless darkness they came,
Moving like women: Justice, Truth, such figures.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.experienceproject.com

Egy másik szeptember (Magyar)

Tört álmok, vidéki hálószoba
nyers hajnal-fényben, csöpp békébe takarva
fülel tárt ablakon át, hogy szuszog a
kert feketén, a fákról hull az alma,
ért körte, szeder, hullt gyümölcs, lágy talaj
mézet lehel a csillagos palára.
Közel szunnyad a folyó, a gond s a baj
acél-kapus álom mélyére zárva.

Házias ősz, mint jószág, ismerő rég
minden pór kezet, mely gondozza őt,
a házfalhoz dörgöli puha szőrét,
s érzi, egy illatos gyermek visszajött -
nem az a félig-tűrt, zavart tudat,
mely be nem végez egy telet sem,
de a szótlan lány, ki talányosabb
ott, hol együtt hulltunk álomba ketten.

A szék körül éber lepkék csapongnak,
könnyű kopp-kopp az üvegen, s mind kilép
az élő csillagfényt lakni. Befont haj
rezzen a néma lepedőn. Mintha a sötét
sóhaj, fodrozva álmát s nevét a lánynak,
itélettől kábán tűnne, s - hozva kardot
meg mérleget - jönnének a homályban
nő-figurák: Igazság, Jog s hasonlók.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap