Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Klein, A. M.: Kilátó: Mount Royal (Lookout: Mount Royal Magyar nyelven)

Klein, A. M. portréja

Lookout: Mount Royal (Angol)

Remembering boyhood, it is always here
the boy in blouse and kneepants on the road
trailing his stick over the hopscotched sun;
or here, upon the suddenly moving hill;
or at the turned tap its cold white mandarin mustaches;
or at the lookout, finally,
breathing easy, standing still

to click the eye on motion forever stopped:
the photographer's tripod and his sudden faces
buoyed up by water on his magnet caught
still smiling as if under water still;
the exclamatory tourists descending the caleches;
the maids in starch; the ladies in white gloves;
other kids of other slums and races;
and on the bridle-paths
the horsemen on their horses like the tops of f's:

or from the parapet make out
beneath the green marine
the discovered road, the hospital's romantic
gables and roofs, and all the civic Euclid
running through sunken parallels and lolling
in diamond and square, then proud-pedantical
with spire and dome
making its way to the sought point, his home.

home recognized: there: to be returned to -

lets the full birdseye circle to the river,
its singsong bridges, its mapmaker curves, its
island with the two shades of green, meadow and wood;
and circles round that water-tower'd coast;
then, to the remote rhapsodic mountains; then,
- and to be lost -
to clouds like white slow friendly animals
which all the afternoon across his eyes
will move their paced spaced footfalls.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.etang.umontreal.ca

Kilátó: Mount Royal (Magyar)

Gyermekkorom emléke: mindig itt van
a gyerek, amint térdnadrágban az úton
ugróiskola-napon húzza botját;
vagy a hirtelen mozduló hegyen;
nyitott csap fehér mandarin-bajuszán
vagy végül, könnyen lélegezve
kilátóban áll csöndesen,

szeme megfogott mozdulatra villan:
fényképező-állvány: váratlan arcai,
amit a víz mágneses felszínén tart
mosolyogva, mintha alatta lenne;
a kocsiról lemásznak utasai;
leányok, hölgyek; kesztyűjük fehér;
más fajták, más nyomortanyák fiai,
és az ösvény felé
mint f-betűk tetején, úgy lovagolnak:

s a mellvédnél fölfedezik
a zöld tengernél már meglelt utat;
kórház romantikus tetői, polgár-
Euklidész átrohan elmerült
párhuzamosokon, megpihen rombuszon
és négyzeten; pökhendien pedáns
toronyiránt
megy, hogy meglelje végre otthonát.

Otthon, ahova megtérhet az ember -

onnan madártávlatból nézheti
a folyót híddal, térképrajzoló hegyvonulatait,
a szigetet két zöld árnyékkal, erdőt és mezőt,
s a víztornyot a part közelében
s a magányos, rapszódikus hegyet,
- azután eltévedt -
felhők, mint fehér, lassú állatok
falkában vonulnak szeme előtt
nagy-ráérősen, egész délután.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. J.

minimap