Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Lawrence, D. H.: Csupasz mandulafák (Bare Almond Trees Magyar nyelven)

Lawrence, D. H. portréja

Bare Almond Trees (Angol)

Wet almond-trees, in the rain,

Like iron sticking grimly out of earth ;

Black almond trunks, in the rain,

Like iron implements twisted, hideous, out of the earth,

Out of the deep, soft fledge of Sicilian winter-green, Earth-grass uneatable,

Almond trunks curving blackly, iron-dark, climbing the slopes.

 

Almond-tree, beneath the terrace rail,

Black, rusted, iron trunk,

You have welded your thin stems finer,

Like steel, like sensitive steel in the air,

Grey, lavender, sensitive steel, curving thinly and brittly up in a parabola.

 

What are you doing in the December rain ?

Have you a strange electric sensitiveness in your steel tips ?

Do you feel the air for electric influences

Like some strange magnetic apparatus ?

Do you take in messages, in some strange code,

From heaven’s wolfish, wandering electricity, that prowls so constantly round Etna ?

Do you take the whisper of sulphur from the air ?

Do you hear the chemical accents of the sun ?

Do you telephone the roar of the waters over the earth?

And from all this, do you make calculations ?

 

Sicily, December’s Sicily in a mass of rain

With iron branching blackly, rusted like old, twisted implements

And brandishing and stooping over earth’s wintry fledge, climbing the slopes

Of uneatable soft green !



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetsgraves.co.uk

Csupasz mandulafák (Magyar)

Nedves mandulafák az esőben,

zord vasként állnak ki a földből;

fekete mandulatörzsek az esőben,

szörnyű vasszerszámokként görbülnek ki a földből,

a szicíliai télizöld, az ehetetlen föld-fű mély, puha prémjéből,

feketén hajló mandulatörzsek, lejtőkön mászó vas-sötét

 

Te mandulafa a terasz korlátja alatt,

fekete, rozsdás vastörzs,

vékony hajtásaidat te finomabbra hegesztetted,

mint az acél, mint az érzékeny acéla levegőben,

szürke, levendulaszínű, érzékeny acél: vékonyan, a törékenyen parabolába-hajló.

 

Mit csinálsz itt a decemberi esőben?

Van valami furcsa villamos-érzékelés acélhegyeiden?

Érzed a légköri elektromosságot,

mint valami fura mágneses készülék?

Üzenetté formálod, különös rejtjellé

az ég farkasszerű, kóbor villamosságát, az Etna körül folyton ott ólálkodót?

Fölfogod a lég kén-suttogását?

Hallod a nap vegyi hanglejtését?

Telefonálsz a földön átzúgó vizeknek?

S mindebből számításokat készítesz?

 

Szicília, december Szicíliája a rengeteg esőben,

vasak nyúlnak ki belőled, rozsdásak, mint a régi, összegörbült szerszámok,

és megsuhognak, rágörnyednek a föld puha prémjére, kúsznak-másznak

az ehetetlen télizöld lejtőin!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap