Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Layton, Irving: Bogyószedés (Berry Picking Magyar nyelven)

Layton, Irving portréja

Berry Picking (Angol)

Silently my wife walks on the still wet furze
Now darkgreen the leaves are full of metaphors
Now lit up is each tiny lamp of blueberry.
The white nails of rain have dropped and the sun is free.

And whether she bends or straightens to each bush
To find the children's laughter among the leaves
Her quiet hands seem to make the quiet summer hush–
Berries or children, patient she is with these.

I only vex and perplex her; madness, rage
Are endearing perhaps put down upon the page;
Even silence daylong and sullen can then
Enamor as restraint or classic discipline.

So I envy the berries she puts in her mouth,
The red and succulent juice that stains her lips;
I shall never taste that good to her, nor will they
Displease her with a thousand barbarous jests.

How they lie easily for her hand to take,
Part of the unoffending world that is hers;
Here beyond complexity she stands and stares
And leans her marvelous head as if for answers.

No more the easy soul my childish craft deceives
Nor the simpler one for whom yes is always yes;
No, now her voice comes to me from a far way off
Though her lips are redder than the raspberries.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.ronnowpoetry.com

Bogyószedés (Magyar)

Feleségem a nedves bokrok közt sétálgat,
A sötétzöld lombokban szóképek bujkálnak
És az áfonyaszemek kis lámpái égnek.
Szabad a nap, lehullott karma az esőnek.

Közelre hajol le-föl minden bokorhoz,
Mint hogyha gyereknevetést keresne,
Mindent a nyár nyugodtságával gondoz -
Bogyóhoz, gyerekhez egyformán van türelme.

Őrület, düh; csak zavarom, bosszantom,
Mért kelleti magát betűkbe zárva hangom,
Tán e naphosszú csönd mogorvasága
Nem olyan kedves, mint az önuralom szabálya.

Mert beléjük harap, irigylem a bogyókat,
S a gyümölcs nedvét, mert megfesti az ajkát,
Ha engem ízlelhet, nem látszik ily mohónak,
Durva viccekkel azok nem zavarják.

A kezéhez mind hízelkedve bújt,
Övé a világ ártatlanabb része,
Áll, néz, szemében mi-sem bonyolult,
És úgy bólint, mintha felelne végre.

Gyermek-cselek, csalások soha többé,
Se az egyszerű lélek bólogatása,
A hangját mintha nagy távolság födné,
Pedig piros az ajka, mint a málna.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaO. J.

minimap