Layton, Irving: A tökéletesített távcső (The Improved Binoculars Magyar nyelven)

Below me the city was in flames:
the firemen were the first to save
themselves. I saw steeples fall on their knees.

I saw an agent kick the charred bodies
from an orphanage to one side, marking
the site for a future speculation.

Lovers stopped short of the final spasm
and went off angrily in opposite directions,
their elbows held by giant escorts of fire.

Then the dignitaries rode across the bridges
under an auricle of light which delighted them,
nothing for later punishment those that went before.

And the rest of the populace, their mouths
distorted by an unusual gladness, bawled thanks
to this comely and ravaging ally, asking

Only for more light with which to see
their neighbour's destruction.

All this I saw through my improved binoculars.

Alattam a város lángokban állt:
a tűzoltó elsőnek magát mentette
meg. Láttam tornyokat térdre rogyni.

Láttam, az ingatlanügynök szenes testeket
rugdosott félre az árvaház helyén gondosan
kijelölve a telket egy újabb spekulációra.

Szerelmesek álltak meg a végső görcs előtt,
s mentek mérgesen az ellenkező irányba,
a tűz óriás kísérete vitte őket a könyöküknél fogva.

Előkelők hajtottak keresztül a hidakon
gyönyörködve, egy fénykaréj alatt, s megjegyezték
az előttük távozókat, hogy megbüntessék őket.

A többiek, szájuk
eltorzult a szokatlan örömben, ordítva köszöntötték
e kellemes, pusztító szövetségest, csak

kicsit több fényt kértek, hogy lássák
szomszédjuk pusztulását.

Mindezt tökéletesített távcsövemen láttam.