Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lear, Edward: A Kacsa és a Kengurú (The Duck and the Kangaroo Magyar nyelven)

Lear, Edward portréja

The Duck and the Kangaroo (Angol)

Said the Duck to the Kangaroo,

'Good gracious! how you hop!

Over the fields and the water too,

As if you never would stop!

My life is a bore in this nasty pond,

And I long to go out in the world beyond!

I wish I could hop like you!'

Said the Duck to the Kangaroo.

 

'Please give me a ride on your back!'

Said the Duck to the Kangaroo.

'I would sit quite still, and say nothing but 'Quack',

The whole of the long day through!

And we'd go to the Dee, and the Jelly Bo Lee,

Over the land, and over the sea;

Please take me a ride! O do!'

Said the Duck to the Kangaroo.

 

Said the Kangaroo to the Duck,

'This requires some little reflection;

Perhaps on the whole it might bring me luck,

And there seems but one objection,

Which is, if you'll let me speak so bold,

Your feet are unpleasantly wet and cold,

And would probably give me the roo-

Matiz!' said the Kangaroo.

 

Said the Duck, 'As I sat on the rocks,

I have thought over that completely,

And I bought four pairs of worsted socks

Which fit my web-feet neatly.

And to keep out the cold I've bought a cloak,

And every day a cigar I'll smoke,

All to follow my own dear true

Love of a Kangaroo!'

 

Said the Kangaroo, 'I'm ready!

'All in the moonlight pale;

'But to balance me well, dear Duck, sit steady!

'And quite at the end of my tail!'

So away they went with a hop and a bound,

And they hopped the whole world three times round;

And who so happy - O who,

As the Duck and the Kangaroo?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com/poem/the-duck-and-the-kangaroo/

A Kacsa és a Kengurú (Magyar)

Szólt a Kacsa a Kengurúnak:

„Hogy ugrándoz ön! nagy ég!          

A réten is túlra, a vizen is túlra,        

mint akinek sosem elég!        

Én nem látok mást, csak rút pocsolyát,        

s nem a világot, azt a csodát!

Álmaim önnel úsznak!" -       

szólt a Kacsa a Kengurúnak. 

 

„Ha fölvenne engem a kenguru-hát  

- szólt a Kacsa a Kengurúnak -,        

én ülnék és annyit se szólnék, hogy »Háp«, 

ígérem ezt az úrnak!  

Megnézzük a Rát, a Kocsonya-Fát,  

a réteken át, a tengeren át -   

szállunk, mint akit húznak!" -           

szólt a Kacsa a Kengurúnak. 

 

Szólt a Kengurú a Kacsának:

„Tűnődnöm kell e tippen.     

Az ügy lényegileg nem árthat,          

csak az a bökkenő itten,

hogy önnek, kérem, már megbocsássa,

szörnyen hideg és nedves a lába,

s mit szólna a világ egy csúzos

Kengurúhoz?"

 

Szólt a Kacsa: „A szirten álltam,

hogy átnézzem az útilistát,

s befödni úszóhártyás lábam,

vettem négy pár gyapjúharisnyát.

Köpenyem elbír vészt, vihart,

mindennap elszívok egy szivart,

nem érhet semmi bú:

ön az esetem, Kengurú!"

 

Szólt a Kengurú: „Nos, nem bánom!

A hold ma oly setétes;

hogy egyensúlyozzak, bátran szálljon

a farkam végére, édes!"

Hipp-hopp, nem jártak hókuszpókuszt,

de háromszor körül a glóbuszt,

s viszi, viszi a boldog út

a Kacsát s a Kengurút.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaG. Á.

minimap