Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lear, Edward: A Ponyigócok utazása (The Jumblies Magyar nyelven)

Lear, Edward portréja

The Jumblies (Angol)

They went to sea in a Sieve, they did,

In a Sieve they went to sea:

In spite of all their friends could say,

On a winter's morn, on a stormy day,

In a Sieve they went to sea!

And when the Sieve turned round and round,

And every one cried, `You'll all be drowned!'

They called aloud, `Our Sieve ain't big,

But we don't care a button! we don't care a fig!

In a Sieve we'll go to sea!'

Far and few, far and few,

Are the lands where the Jumblies live;

Their heads are green, and their hands are blue,

And they went to sea in a Sieve.

 

They sailed away in a Sieve, they did,

In a Sieve they sailed so fast,

With only a beautiful pea-green veil

Tied with a riband by way of a sail,

To a small tobacco-pipe mast;

And every one said, who saw them go,

`O won't they be soon upset, you know!

For the sky is dark, and the voyage is long,

And happen what may, it's extremely wrong

In a Sieve to sail so fast!'

Far and few, far and few,

Are the lands where the Jumblies live;

Their heads are green, and their hands are blue,

And they went to sea in a Sieve.

 

The water it soon came in, it did,

The water it soon came in;

So to keep them dry, they wrapped their feet

In a pinky paper all folded neat,

And they fastened it down with a pin.

And they passed the night in a crockery-jar,

And each of them said, `How wise we are!

Though the sky be dark, and the voyage be long,

Yet we never can think we were rash or wrong,

While round in our Sieve we spin!'

Far and few, far and few,

Are the lands where the Jumblies live;

Their heads are green, and their hands are blue,

And they went to sea in a Sieve.

 

And all night long they sailed away;

And when the sun went down,

They whistled and warbled a moony song

To the echoing sound of a coppery gong,

In the shade of the mountains brown.

`O Timballo! How happy we are,

When we live in a Sieve and a crockery-jar,

And all night long in the moonlight pale,

We sail away with a pea-green sail,

In the shade of the mountains brown!'

Far and few, far and few,

Are the lands where the Jumblies live;

Their heads are green, and their hands are blue,

And they went to sea in a Sieve.

 

They sailed to the Western Sea, they did,

To a land all covered with trees,

And they bought an Owl, and a useful Cart,

And a pound of Rice, and a Cranberry Tart,

And a hive of silvery Bees.

And they bought a Pig, and some green Jack-daws,

And a lovely Monkey with lollipop paws,

And forty bottles of Ring-Bo-Ree,

And no end of Stilton Cheese.

Far and few, far and few,

Are the lands where the Jumblies live;

Their heads are green, and their hands are blue,

And they went to sea in a Sieve.

 

And in twenty years they all came back,

In twenty years or more,

And every one said, `How tall they've grown!

For they've been to the Lakes, and the Torrible Zone,

And the hills of the Chankly Bore!'

And they drank their health, and gave them a feast

Of dumplings made of beautiful yeast;

And every one said, `If we only live,

We too will go to sea in a Sieve,---

To the hills of the Chankly Bore!'

Far and few, far and few,

Are the lands where the Jumblies live;

Their heads are green, and their hands are blue,

And they went to sea in a Sieve.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com/poem/the-jumblies/

A Ponyigócok utazása (Magyar)

Egy kis Szita volt a hajójuk, az ám,

            a zúgó tengereken.

Bár intette őket a sok hű barát,

ők indultak, fagyon és viharon át

            a zúgó tengereken.

És mikor a Szitájuk pörögni kezdett,

és mindenki megrémült: "Jaj, odavesznek!" -

ők nem féltek: "Jól tudjuk, Szitánk nem nagy,

de mit nekünk vihar, de mit nekünk fagy

            a zúgó tengereken!"

            Kis Ponyigócia távoli föld,

                        de számos hőst terem,

            aki ott navigál - keze kék, feje zöld -

                        Szitával a tengeren.

 

Egy Szitával rótták a tengert, az ám,

            egy Szitával, akár a szél!

A viharral pipaszár-árboc dacolt,

a vitorla borsózöld zsebkendő volt,

            és kék paszomány a kötél.

És mindenki aggódott: "Jaj, kiborulnak,

és egyenként mindnyájan tengerbe fúlnak!

Mert hosszú az út és az ég setét,

és kockára teszi az életét,

            aki Szitával tengerre kél!"

            Kis Ponyigócia távoli föld,

                        de számos hőst terem,

            aki ott navigál - keze kék, feje zöld -

                        Szitával a tengeren.

 

És csakhamar betört a víz, az ám,

            és csakhamar betört az ár!

S ők lábukra csavartak kapca gyanánt

egy-egy ív vízhatlan zöld celofánt,

            és letűzték, ne érje kár.

És aludni tértek egy görbe köcsögbe,

és szálltak a Szitával körbepörögve,

és vidáman dúdolták: "De jó, de szép

(bár hosszú és setét az út és az ég),

            hogy kis Szitánk pörögve száll!"

            Kis Ponyigócia távoli föld,

                        de számos hőst terem,

            aki ott navigál - keze kék, feje zöld -

                        Szitával a tengeren.

 

És utaztak éjjel és nappal, az ám,

            s ha esténként elhalt a fény,

ők kórusban zümmögtek holdvilág-dalt,

és ércgongjuk visszhangját zengte a part

            a nagy hegyek barna tövén:

"Ó Cimballó Bimballó! De szép, de jó,

hogy siklik velünk ez a Szitahajó,

és hogy kerek a hold és hogy tiszta az éj,

és hogy borsózöld zsebkendőnk fújja a szél

            a nagy hegyek barna tövén!"

            Kis Ponyigócia távoli föld,

                        de számos hőst terem,

            aki ott navigál - keze kék, feje zöld -

                        Szitával a tengeren.

 

És messze nyugatra hajóztak, az ám,

            hol az erdőben Piszkancsfa hajt,

és vettek egy Baglyot és egy Taligát,

meg egy félkiló Rizst meg egy Dióscsigát,

            meg egy fényeske Méhecske-rajt;

és két Szajkó volt még a rakomány,

egy Malac, meg egy Gumi-Orangután,

meg negyven üveg friss Rosztyóka,

            s egy nagy halom Trappista Sajt.

            Kis Ponyigócia távoli föld,

                        de számos hőst terem,

            aki ott navigál - keze kék, feje zöld -

                        Szitával a tengeren.

 

S mire megjöttek, húsz év telt el, az ám,

            húsz év vagy huszonegy;

és mindenki mondta: "Hogy megnőttek ők!

Tán mert látták a Rekkentő Vékenezőt

            meg a Cingáj Csonkahegyet!"

És áldomást csaptak, nagy lakomát,

és gombócot habzsoltak hat napon át,

és mindenki mondta: "Szitát, evezőt,

és hadd lássuk mi is a Vékenezőt

            meg a Cingáj Csonkahegyet!"

            Kis Ponyigócia távoli föld,

                        de számos hőst terem,

            aki ott navigál - keze kék, feje zöld -

                        Szitával a tengeren.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://magyar-irodalom.elte.hu/palimpszeszt/zemplenyi/46.htm

Kapcsolódó videók


minimap