Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lear, Edward: The Pelican Chorus

Lear, Edward portréja

The Pelican Chorus (Angol)

King and Queen of the Pelicans we;
No other Birds so grand we see!
None but we have feet like fins!
With lovely leathery throats and chins!
    Ploffskin, Pluffskin, Pelican jee!
    We think no Birds so happy as we!
    Plumpskin, Ploshkin, Pelican jill!
    We think so then, and we thought so still!
 
We live on the Nile. The Nile we love.
By night we sleep on the cliffs above;
By day we fish, and at eve we stand
On long bare islands of yellow sand.
And when the sun sinks slowly down
And the great rock walls grow dark and brown,
Where the purple river rolls fast and dim
And the Ivory Ibis starlike skim,
Wing to wing we dance around,--
Stamping our feet with a flumpy sound,--
Opening our mouths as Pelicans ought,
And this is the song we nighly snort;--
    Ploffskin, Pluffskin, Pelican jee!
    We think no Birds so happy as we!
    Plumpskin, Ploshkin, Pelican jill!
    We think so then, and we thought so still!
 
Last year came out our daughter, Dell;
And all the Birds received her well.
To do her honour, a feast we made
For every bird that can swim or wade.
Herons and Gulls, and Cormorants black,
Cranes, and flamingoes with scarlet back,
Plovers and Storks, and Geese in clouds,
Swans and Dilberry Ducks in crowds.
Thousands of Birds in wondrous flight!
They ate and drank and danced all night,
And echoing back from the rocks you heard
Multitude-echoes from Bird to bird,--
    Ploffskin, Pluffskin, Pelican jee!
    We think no Birds so happy as we!
    Plumpskin, Ploshkin, Pelican jill!
    We think so then, and we thought so still!
 
Yes, they came; and among the rest,
The King of the Cranes all grandly dressed.
Such a lovely tail! Its feathers float
between the ends of his blue dress-coat;
With pea-green trowsers all so neat,
And a delicate frill to hide his feet,--
(For though no one speaks of it, every one knows,
He has got no webs between his toes!)
 
As soon as he saw our Daughter Dell,
In violent love that Crane King fell,--
On seeing her waddling form so fair,
With a wreath of shrimps in her short white hair.
And before the end of the next long day,
Our Dell had given her heart away;
For the King of the Cranes had won that heart,
With a Crocodile's egg and a large fish-tart.
She vowed to marry the King of the Cranes,
Leaving the Nile for stranges plains;
And away they flew in a gathering crowd
Of endless birds in a lengthening cloud.
    Ploffskin, Pluffskin, Pelican jee!
    We think no Birds so happy as we!
    Plumpskin, Ploshkin, Pelican jill!
    We think so then, and we thought so still!
 
And far away in the twilight sky,
We heard them singing a lessening cry,--
Farther and farther till out of sight,
And we stood alone in thesilent night!
Often since, in the nights of June,
We sit on the sand and watch the moon;--
She has gone to the great Gromboolian plain,
And we probably never shall meet again!
Oft, in the long still nights of June,
We sit on the rocks and watch the moon;--
----She dwells by the streams of the Chankly Bore,
And we probably never shall see her more.
    Ploffskin, Pluffskin, Pelican jee!
    We think no Birds so happy as we!
    Plumpskin, Ploshkin, Pelican jill!
    We think so then, and we thought so still!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.nonsenselit.org

Pelikánok kórusa (Magyar)

Mi a királyi pelikán pár!
nincsen a földön több ily madár!
uszonyos lábunk előkelő,
nyakunkon, állunkon bársony nő:
    tollas-bollas pelikán nép!
    csőrben az óriási a szép!
    minálunk nincsen különb madár!
    tudtuk ezt hajdan, és tudjuk ma már.
 
A Nilus apánk, a szivünk övé,
aludni szállunk sziklái fölé,
nappal halászunk, és estelen
állunk kopár sárga szigeteken,
s amikor lassan leszáll a nap
s a sziklafalak fenn barnállanak,
hol a biborfolyó gördül s a homály
mélyén az ibisz mint csillag száll
mi szárnyhoz szárny, - a körtánc forog, -
a lábunk dobban mint tompa dobok,
pelikánmódra szól a dalunk,
s lágyan az éjbe vartyogunk:
    tollas-bollas pelikántánc!
    madárszív szebbet, hogy is kívánsz!
    plüssös, bársonyos pelikánlány,
    tudjuk a legszebb egyáltalán!
 
Múlt évben kelt ki leányunk Dell,
madarak jöttek ezresivei,
tiszteletére, - még kicsinyke bár, -
valahány úszó és gázló madár:
kócsag és fekete kormorán,
jött sirályfió és flamingólány,
gólyák, poszáták, felhőnyi lúd,
hattyúk, kacsák, ami úszni tud,
ami szállni tud, ezernyi madár,
ettek, ittak, táncoltak akár
s éjszaka sziklák visszhangja szólt,
ezernyi madárszó visszhangja volt:
    tollas-bollas pelikántánc,
    madárszív szebbet, hogy is kívánsz!
    plüssös, bársonyos pelikánlány
    tudjuk a legszebb egyáltalán!
 
Jöttek ők mind, s a többi között
a daruk királya, s hogy felöltözött!
farktollai hosszúk, gyönyörűk mind,
lengtek a kék frakk nyílása szerint,
s a modern borsózöld pantalló!
rojt rajta, lábát eltakaró,
mert mindenki tudja, bár senki sem szól:
hol az úszóhártya ujjairól?
 
S hogy meglátta Delit, a szép gyermeket,
a Darukirály szerelembe esett.
Az a finom kacsázás, ahogy járt az a lány!
kis rák koszorúval szép fehér haján!
s mielőtt a másnap véget ért
Dellünk odaadta ifjú szivét.
Mert amivel a Darukirály udvarolt:
egy krokodiltojás s egy haltorta volt!
igy lett a Darukirály hitvese,
hogy idegen vizekre szálljon vele.
Elhagyva a Nílust a sok madár,
egybegyült felhője rejtette már.
Szálltak végtelen csapatban ők
elnyúló árnyként a hold előtt:
    tollas-bollas pelikántánc,
    madárszív szebbet, hogy is kívánsz!
    plüssös, bársonyos pelikánlány
    tudjuk a legszebb egyáltalán!
 
Messze az alkonyi egeken át
még hallgattuk elhaló sikolyát,
a halkuló dalt míg eltűnt a csapat
s elárvultán álltunk a nagy éj alatt.
Most június van, és teli a hold,
s álmodozunk: egy lányunk is volt, -
elment a gramboliai sikon át,
s mi sohasem látjuk már csodás haját.
A sziklákon ülünk és teli a hold,
csak álmodozunk: egy lányunk is volt!
Él a Chankly-Bór zúgó folyamainál,
lehet, hogy nem látjuk őt sohamár:
    tollas-bollas pelikántánc,
    madárszív szebbet hogy is kivánsz?
    plüssös, bársonyos pelikánlány
    tudjuk a legszebb egyáltalán!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaH. A.

minimap