Lear, Edward: Az asztal és a szék (The Table and the Chair Magyar nyelven)

I

Said the Table to the Chair,
"You can hardly be aware
How I suffer from the heat
And from chilblains on my feet.
If we took a little walk,
We might have a little talk;
Pray let us take the air,"
Said the Table to the Chair.

II

Said the Chair unto the Table,
"Now, you know we are not able:
How foolishly you talk,
When you know we cannot walk!"
Said the Table with a sigh,
"It can do no harm to try.
I've as many legs as you:
Why can't we walk on two?"

III

So they both went slowly down,
And walked about the town
With a cheerful bumpy sound
As they toddled round and round;
And everybody cried,
As they hastened to their side,
"See! the Table and the Chair
Have come out to take the air!"

IV

But in going down an alley,
To a castle in a valley,
They completely lost their way,
And wandered all the day;
Till, to see them safely back,
They paid a Ducky-quack,
And a Beetle, and a Mouse,
Who took them to their house.

V

Then they whispered to each other,
"O delightful little brother,
What a lovely walk we've taken!
Let us dine on beans and bacon."
So the Ducky and the leetle
Browny-Mousy and the Beetle
Dined, and danced upon their heads
Till they toddled to their beds.

I
 
Szólt az asztal: jaj, te szék,
el nem hinnéd semmiképp,
a hőtől mennyit szenvedek,
s négy lábamon tyúkszemek!
egy kis sétát tehetnénk,
levegőznénk! csevegnénk!
egy kis pletyka, szabadon!
így szólt az én asztalom.
 
II
 
Az asztalhoz szólt a szék:
mennék én, ha mehetnék!
őrültség a gondolat!
nem tudunk, hát nem szabad!
Sóhajtva szólt az asztal:
már a próba is vigasztal!
annyi lábam, mint neked,
ernyin járni csak lehet!
 
III
 
Lassan mentek tipp-topogva,
le a lépcsőn a városba,
és bicegve és kocogva
körbe forogtak totyogva,
minden ember felkiáltott,
aki látta azt a párt ott:
ni! az asztal és a szék!
levegőzni jöttek épp!
 
IV
 
Fasoron át messzi zöldben
kastélyt láttak lenn a völgyben,
elkeveredtek! estig jártak,
sehogy haza nem találtak,
míg kalauznak erdőn át
béreltek egy kis kacsát!
egy cincért s egy egeret!
egész díszkíséretet!
 
V
 
Otthon aztán boldogan:
ó, hogy mentünk! mily vigan!
ünnepeljük a napocskát!
együnk szalonnát! babocskát!
s velük ettek: kacsa, cincér,
az egérke volt a pincér,
s fejre állva táncolt mind,
míg kidőltek egyenkint.