Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Levine, Philip: Ne kérj semmit (Ask For Nothing Magyar nyelven)

Levine, Philip portréja

Ask For Nothing (Angol)

Instead walk alone in the evening

heading out of town toward the fields

asleep under a darkening sky;

the dust risen from  your steps transforms

itself into a golden rain fallen

earthward as a gift from no known god.

The plane trees along the canal bank,

the few valley poplars, hold their breath

as you cross the wooden bridge tht leads

nowhere you haven't been, for this walk

repeats itself once or more a day.

That is why in the distance you see

beyond the first ridge of low hills

where nothing every grows, men and women

astride mules, on horseback, some even

on foot, all the lost family you

never prayed to see, praying to see you,

chanting and singing to bring the moon

down into the last of the sunlight.

Behind you the windows of the town

blink on and off, the houses close down;

ahead the voices fade like music

ever deep water, and then are gone;

even the sudden, tumbling finches

have fled into smoke, and the one road

whitened in moonlight leads everywhere.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://tailfeather.ca

Ne kérj semmit (Magyar)

Helyette sétálj egyedül este,

menj ki a városból a rétek felé,

aludj a sötétedő ég alatt;

a lépteid felverte por átalakul

föld felé hulló arany esővé,

egy ismeretlen isten ajándékaként.

A kanális mentén a platánok

és az a pár völgyi nyárfa visszafogja lélegzetét,

miközben átlépdelsz a fahídon,

ami sehova nem vezet, ahol még nem jártál,

mert ez a séta megismétlődik

egyszer vagy többször naponta.

Ezért látsz a távolban,

túl az alacsony dombok első emelkedőin

férfiakat és nőket öszvérhátra kapni,

lóháton, néhányat gyalog, az elveszett család,

nem imádkoztál, hogy láthasd őket, ők

imádkoznak, hogy láthassanak,

kántálnak és énekelnek,

hogy az utolsó napsugárba csalják a holdat.

Mögötted a város ablakai pislákolnak,

bezáródnak a házak, előtted a mély víz felett

zeneszerűen halnak el a hangok, és eltűnnek aztán;

még a gyors, bukdácsoló pintyek

is belemenekülnek a füstbe, és az egyetlen út,

holdfényben fehéren, mindenhova vezet.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://musessquare.blogspot.hu

minimap