Lodge, Thomas: First shall the heavens want starry light

First shall the heavens want starry light,

The seas be robbèd of their waves;

The day want sun. and sun want bright,

The night want shade, the dead men graves;

  The April flowers and leaf and tree.

  Before I false my faith to thee.

First shall the tops of highest hills

By humble plains be overpried;

And poets scorn the Muses' quills,

And fish forsake the water-glide;

  And Iris lose her coloured weed.

  Before I fail thee at thy need.

First direful hate shall turn to peace,

And love relent in deep disdain;

And death his fatal stroke shall cease,

And envy pity every pain;

  And pleasure mourn, and sorrow smile,

  Before I talk of any guile.

First time shall stay his stayless race.

And winter bless his boughs with corn;

And snow bemoisten July's face,

And winter spring, and summer mourn,

  Before my pen by help of fame

  Cease to recite thy sacred name.

Előbb veszt csillagfényt a menny,

tűnik el tengerről a hab,

lesz nappal éj, nap fénytelen,

éj árny, holt sír nélkül maradt,

  lomb, virág nélkül április,

  mint hűtlen legyek egyszer is.

A hegycsúcsok fölé előbb

alantas sík kerekedik,

a költő múzsát félrelök,

halak otthagyják medreik,

  s lesz hiszen fakó ruha,

  ha cserbenhagylak valaha.

Előbb békül zord gyűlölet,

hő szeretet utálkozik,

előbb kerül el végzeted,

s szánja az irigy kínjaid,

  öröm jajong és kín nevet,

  előbb mint tőrbe ejtselek.

Állapodnak ingatagok,

lesz tél szemöldje búzaszál,

július arcán hó csorog,

tél vígságot hoz, gyászt a nyár,

  ha tollam – hírnevet neki –

  nem szentelt neved hirdeti.