Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lowell, Amy: Bocsánatkérés (Apology Magyar nyelven)

Lowell, Amy portréja

Apology (Angol)

Be not angry with me that I bear        

    Your colours everywhere, 

    All through each crowded street,   

        And meet           

    The wonder-light in every eye,

        As I go by.         

 

Each plodding wayfarer looks up to gaze,     

    Blinded by rainbow haze,  

    The stuff of happiness,      

        No less,

    Which wraps me in its glad-hued folds     

        Of peacock golds.          

 

Before my feet the dusty, rough-paved way 

    Flushes beneath its gray.    

    My steps fall ringed with light,

        So bright,

    It seems a myriad suns are strown 

        About the town. 

 

Around me is the sound of steepled bells,     

    And rich perfuméd smells

    Hang like a wind-forgotten cloud, 

        And shroud        

    Me from close contact with the world.      

        I dwell impearled.          

 

You blazen me with jewelled insignia.

    A flaming nebula   

    Rims in my life. And yet   

        You set   

    The word upon me, unconfessed  

        To go unguessed.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com

Bocsánatkérés (Magyar)

Kérlek, bocsásd meg azt, hogy hordom itt

     Mindenütt színeid,

     Zsúfolt utcákon át:

         Csodát

     Villognak a bámész szemek,

         Ahogy megyek.

 

Vergődő vándor vaksin fölmered:

     Szivárvány-permet ez,

     Boldogság-nyersanyag,

         Aranyt

     Pávázó, víg redőivel

         Körém ivel.

 

Lábam előtt a poros, rücskös út

     Szürkét is mélyre gyújt,

     Léptemen fénykörív

         Vakít:

     Napok, szétszórva, számosan

         A városon.

 

Köröttem tornyos harangszó inog,

     S dús árnyú illatok,

     Mint szél feledte fellegek:

         Lepel

     Vág el a külvilágtul, ím.

         A díszeim.

 

Mert fényes ranggal magad ékítesz.

     Csillagködök tüzes

     Abroncsa létemen.

         Hanem

     A szót meggyónnom nem hagyod.

         Rejtély vagyok.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://nokedlira.blogspot.hu

minimap