Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lowell, James Russell: Szerenád (Serenade Magyar nyelven)

Lowell, James Russell portréja
Radó Antal portréja

Vissza a fordító lapjára

Serenade (Angol)

From the close-shut windows gleams no spark,
The night is chilly, the night is dark,
The poplars shiver, the pine-trees moan,
My hair by the autumn breeze is blown,
Under thy window I sing alone,
Alone, alone, ah woe! alone!
 
The darkness is pressing coldly around,
The windows shake with a lonely sound,
The stars are hid and the night is drear,
The heart of silence throbs in thine ear,
In thy chamber thou sittest alone,
Alone, alone, ah woe! alone!
 
The world is happy, the world is wide.
Kind hearts are beating on every side;
Ah, why should we lie so coldly curled
Alone in the shell of this great world?
Why should we any more be alone?
Alone, alone, ah woe! alone!
 
Oh, 'tis a bitter and dreary word,
The saddest by man's ear ever heard!
We each are young, we each have a heart,
Why stand we ever coldly apart?
Must we forever, then, be alone?
Alone, alone, ah woe! alone!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://allpoetry.com/poem

Szerenád (Magyar)

Zárt ablakodbul egy sugár se jő,
Ittkünn az éj rideg, az éj hideg.
Rezeg a nyárfa, sóhajt a fenyő.
Hajam a szélben fel s alá libeg:
Kapúd előtt itt dallok egyedül -
Egyedül, egyedül, oh jaj, egyedül!
 
Mindütt sötétség terjed körülem,
Csillagtalan meg zord az éjszaka.
E némaság úgy gyötri a fülem -
Csak néha csörren házad ablaka;
Amely mögött te ülsz tán egyedül.
Egyedül, egyedül, oh jaj, egyedül!
 
Nagy a világ, haj boldog a világ,
Egy-egy derült szív mindenütt dobog.
Mért fekszünk, mint héjukban a csigák?
Mért nem vagyunk mi szintén boldogok?
Miért kell tengnünk egyes-egyedül.
Egyedül, egyedül, oh jaj, egyedül!
 
Hogy’ sír e bús szó, ah hogy keseregi
Nem mondhat szomorúbbat ajakunk!
Ifjak vagyunk, a szívünk még meleg,
S egymástul olyan messzire vagyunk!
Hát így kell élnünk mindig, egyedül?
Egyedül, egyedül, oh jaj, egyedül!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://mek.oszk.hu

Kapcsolódó videók


minimap