Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Lowell, James Russell: To The Dandelion

Lowell, James Russell portréja

To The Dandelion (Angol)

Dear common flower, that grow'st beside the way,
Fringing the dusty road with harmless gold,
First pledge of blithesome May,
Which children pluck, and, full of pride uphold,
High-hearted buccaneers, o'erjoyed that they
An Eldorado in the grass have found,
Which not the rich earth's ample round
May match in wealth, thou art more dear to me
Than all the prouder summer-blooms may be.
 
Gold such as thine ne'er drew the Spanish prow
Through the primeval hush of Indian seas,
Nor wrinkled the lean brow
Of age, to rob the lover's heart of ease;
'Tis the Spring's largess, which she scatters now
To rich and poor alike, with lavish hand,
Though most hearts never understand
To take it at God's value, but pass by
The offered wealth with unrewarded eye.
 
Thou art my tropics and mine Italy;
To look at thee unlocks a warmer clime;
The eyes thou givest me
Are in the heart, and heed not space or time:
Not in mid June the golden-cuirassed bee
Feels a more summer-like warm ravishment
In the white lily's breezy tent,
His fragrant Sybaris, than I, when first
From the dark green thy yellow circles burst.
 
Then think I of deep shadows on the grass,
Of meadows where in sun the cattle graze,
Where, as the breezes pass,
The gleaming rushes lean a thousand ways,
Of leaves that slumber in a cloudy mass,
Or whiten in the wind, of waters blue
That from the distance sparkle through
Some woodland gap, and of a sky above,
Where one white cloud like a stray lamb doth move.
 
My childhood's earliest thoughts are linked with thee;
The sight of thee calls back the robin's song,
Who, from the dark old tree
Beside the door, sang clearly all day long,
And I, secure in childish piety,
Listened as if I heard an angel sing
With news from heaven, which he could bring
Fresh every day to my untainted ears
When birds and flowers and I were happy peers.
 
How like a prodigal doth nature seem,
When thou, for all thy gold, so common art!
Thou teachest me to deem
More sacredly of every human heart,
Since each reflects in joy its scanty gleam
Of heaven, and could some wondrous secret show,
Did we but pay the love we owe,
And with a child's undoubting wisdom look
On all these living pages of God's book.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

A gyermekláncfűhöz (Magyar)

Köznapi virág, utak kerete,
ártatlan aranyat terítve szét:
május ígérete,
kit a gyerek, e víg rabló letép,
feltart, s ujjongva dicsekszik vele,
hogy a fűben Eldorádót talált,
mellyel a dús kerek világ
kincse nem ér fel, drágább vagy nekem
minden sziromnál, mit a nyár terem.
 
Spanyol gályát indián tengerek
ős csendjén át ily arany sose csalt,
sosem vont vén szemet
ráncba, meglopni ifjú vágyakat:
a kikelet ajándéka, melyet
gazdag s szegény közt szétosztogat egyaránt,
bár a legtöbb szív sose lát
isteni kincset benne, mialatt
mellette meddő szemmel elhalad.
 
Te vagy a trópusom s Itáliám:
melegebb tájat varázsolsz elő:
szívemig ér, ha rám
veted szemed, nem gátol tér, idő:
Nem érezhet június derekán
az aranyvértű kéjenc méh nagyobb
mámort a liliom nyitott
sátrában, mint én, mikor gyűrűid
a sűrű zöldet sárgán átütik.
 
S látom ekkor a fű mély árnyait,
a réteket, hol legel a barom,
s hol a sás szálait
ezerfelé dönti a fuvalom,
a lombot, mely felhőként álmodik,
s melyet a szél fehérre fordít át,
a víz kékjét, melyet a fák
rése villant felém, s fejem felett
a kósza égi bárányfelleget.
 
A gyermek első gondolatai
fűződnek hozzád: a vörösbegyet
idézed fel, aki
egész nap a kapunál énekelt
egy vén fekete fán, s kit angyali
dalnak hallott a gyerekkori hit,
s akivel naponta hírt
adott szeplőtlen fülemnek a menny,
míg virág, madár egy volt még velem.
 
A természet mily pazarló, ha az
arany, mit kínálsz, ily mindennapi!
Mégis megtanítasz
minden szívet szentebbnek tartani,
mert mind egy darab égtől sugaras,
s csodákra lenne képes, ha neki
megadnánk, ami illeti,
s mint gyermek néznénk, ki mit sem gyanít,
az Úr könyvének élő lapjait.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://blog.xfree.hu

minimap