Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Lowell, Robert: A nyugati utca és Louis Lepke emléke (Memories of West Street and Lepke Magyar nyelven)

Lowell, Robert portréja
Orbán Ottó portréja

Vissza a fordító lapjára

Memories of West Street and Lepke (Angol)

Only teaching on Tuesdays, book-worming

in pajamas fresh from the washer each morning,

I hog a whole house on Boston's

"hardly passionate Marlborough Street,"

where even the man

scavenging filth in the back alley trash cans,

has two children, a beach wagon, a helpmate,

and is "a young Republican."

I have a nine months' daughter,

young enough to be my granddaughter.

Like the sun she rises in her flame-flamingo infants' wear.

 

These are the tranquilized Fifties,

and I am forty. Ought I to regret my seedtime?

I was a fire-breathing Catholic C.O.,

and made my manic statement,

telling off the state and president, and then

sat waiting sentence in the bull pen

beside a negro boy with curlicues

of marijuana in his hair.

 

Given a year,

I walked on the roof of the West Street Jail, a short

enclosure like my school soccer court,

and saw the Hudson River once a day

through sooty clothesline entanglements

and bleaching khaki tenements.

Strolling, I yammered metaphysics

with Abramowitz,

a jaundice-yellow ("it's really tan")

and fly-weight pacifist,

so vegetarian,

he wore rope shoes and preferred fallen fruit.

He tried to convert Bioff and Brown,

the Hollywood pimps, to his diet.

Hairy, muscular, suburban,

wearing chocolate double-breasted suits,

they blew their tops and beat him black and blue.

 

I was so out of things, I'd never heard

of the Jehovah's Witnesses.

"Are you a C.O.?" I asked a fellow jailbird.

"No," he answered, "I'm a J.W."

He taught me the "hospital tuck,"

and pointed out the T-shirted back

of Murder Incorporated's Czar Lepke,

there piling towels on a rack,

or dawdling off to his little segregated cell full

of things forbidden to the common man:

a portable radio, a dresser, two toy American

flags tied together with a ribbon of Easter palm.

Flabby, bald, lobotomized,

he drifted in a sheepish calm,

where no agonizing reappraisal

jarred his concentration on the electric chair

hanging like an oasis in his air

of lost connections…



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

A nyugati utca és Louis Lepke emléke (Magyar)

Keddenként tanítok, különben könyvkukac-

magányban, naponta frissen mosott pizsamában

tengek-lengek egy egész házat lakva Boston

„aligha szenvedélyes Marlborough utcáján",

hol még a hátsó sikátor kukái

között tallózó szemetesnek is

két gyereke van, kombi-kocsija, segédje,

és őmaga „ifjú Köztársasági".

A lányom kilenc hónapos, korára nézve

az unokám lehetne.

A nap kel úgy, mint ő, láng-flamingó ruháiban.

 

Ezek a gondtalan Ötvenes Évek,

és én negyvenéves vagyok. Bánjam-e palánta-időmet?

Tűzokádó, katolikus Erkölcsi Engedetlen,

megtettem őrült nyilatkozatom,

lehordtam az államot és az elnököt,

majd vártam az ítéletet az előzetesek között,

mellettem egy néger fiú ült,

hajában marijuana csigák.

 

Egy év a hűvösön;

a Nyugati Utcai Börtön tetején, egy focipálya

méretű, zárt teraszon körbejárva,

naponta egyszer láttam a Hudson folyót

átvillanni a kormos szárítókötél-drótakadályon

s a deres, zsávoly-bérkaszárnya tájon.

Lődörgés közben metafizikáról nyafogtunk Abramovitzcal;

a sárgaságban szenvedő („cserszínű a papa")

és lepkesúlyú pacifista

hithű növényevő volt, annyira,

hogy spárgából font lábbelit viselt, hullott

gyümölcsön élt.

Megpróbálta Brownt és Bioffot,

a hollywoodi striciket is megtéríteni.

A szőrös, izmos kültelki vagányok

kétsoros, csokoládészínű öltönyükben

bedobták magukat és kékre-zöldre verték.

 

Olyan világtól-elmaradt voltam, hogy soha addig

nem hallottam még Jehova Tanuiról.

„Te is E. E. vagy?", kérdeztem egy hasonszőrű

börtöntölteléktől. „Nem", mondta, „én J. T. vagyok."

Ő oktatott ki a „gyöngélkedésre",

mutatta meg hátulról Lepke cárt,

a Gyilkosság Rt. atlétatrikós főnökét,

aki halomba rakta a törülközőt

vagy közembernek tiltott holmikkal teli

kis magánzárkájában piszmogott:

volt hordozható rádiója, asztalkája, két

arasznyi, pálmaháncs-masnis Amerikai Lobogója.

Petyhüdten, kopaszon és átvágott homloklebennyel

süllyedt a bárányszelíd nyugalomba,

hol nem okozott zárlatot az öntudat

a villamosszékre fordított figyelemben –

távoli oázisra megszakadt

kapcsolatai éterében...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

Kapcsolódó videók


minimap