Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Lowell, Robert: A seriff halála 1. (The Death of the Sheriff 1. Magyar nyelven)

Lowell, Robert portréja

The Death of the Sheriff 1. (Angol)

Noli me tangere
 
We park and stare. A full sky of the stars
Wheels from the pumpkin setting of the moon
And sparks the windows of the yellow farm
Where the red-flannelled madmen look through bars
At windmills thrashing snowflakes by an arm of the Atlantic.
Soon the undertaker who collects antiques will let his motor idle at the door
And set his pine-box on the parlor floor.
Our homicidal sheriff howled for weeks
We kiss. The State had reasons: on the whole,
It acted out of "kindness" when it locked its servant in this place
And had him watched until an ordered darkness left his soul
A tabula rasa; when the Angel knocked
The sheriff laid his notched revolver on the table for the guest.
Night draws us closer in its bearskin wrap
And our loved sightless smother feels the tap
Of the blind stars descending to the west
To lay the Devil in the pit our hands are draining like a windmill.
Who'll atone for the unsearchable quicksilver heart?
Where spiders stare their eyes out
At their own spitting and knotted likeness
We must start: Our aunt, his mother, stands singing
O Rock of Ages, as the light wanderers show a man with a white cane
Who comes to take the coffin in his twain,
The thirsty Dipper on the arc of night.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttps://books.google.hu/books

A seriff halála 1. (Magyar)

Noli me tangere
 
Parkolunk s várunk. Csillagokkal telten
éj gördül nyugvó sülttök-hold mögül,
s a farmház ablakán dereng, ahol
őrültek nézik rácson át, flanellben
a szélmalmot, mely hóvihart suhol atlanti öblön.
Megkerül majd a régiséggyűjtő gyászhuszár, autója a kapunál vesztegel,
s fenyőládát helyez a hallban el.
Gyilkos seriffünk üvöltött;
mi már csókolóztunk. Az Állam tudta, mért:
tapintatból zárta be őrizet alá e helyre szolgáját,
amíg nem tarol lelkén a rendelt sötét
tabula rasát. Angyal zörgetett,
s a seriff a vendég elé avitt pisztolyát az asztalra dobta.
A medvebundás éj közelhuzódik,
jó, húnyó tüzünk áramkapcsolóit pedzi
vak csillagoknak, mik nyugatra szállnak
Sátánt vetni verembe, mely kezünk malmától apad.
Ki lakol majd ama rejtelmes higany-szivért?
Hol önnön nyálára szegzi szemét a pók
s csomós mására
Menni kell; nénénk, az anyja, áll s dalol:
Múltak szírtje! - míg a fény-vándorok vén kocsist formáznak, fehér botost,
hogy szekerére dobja fel a koporsót;
s a Göncöl az éj ívén átrobog.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap