Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

MacLeish, Archibald: Sorok egy temetésre (Lines for an Internment Magyar nyelven)

MacLeish, Archibald portréja

Lines for an Internment (Angol)

written after the poet visited a French military cemetery in 1931

Now it is fifteen years you have lain in the meadow:
The boards at your face have gone through: the earth is
Packed down and the sound of the rain is fainter:
The roots of the first grass are dead.

It's a long time to lie in the earth with your honor:
The world, Soldier, the world has been moving on.

The girls wouldn't look at you twice in the cloth cap:
Six years old they were when it happened:

It bores them even in books: "Soissons besiged!"
As for the gents, they have joined the American Legion:

Belts and a brass band and the ladies' auxiliaries:
The Californians march in the OD silk.

We are all acting again like civilized beings:
People mention it at tea ...

The Facts of Life we have learned are Economic:
You were deceived by the detonations of bombs:

You thought of courage and death when you thought of warfare.
Hadn't they taught you the fine words were unfortunate?

Now that we understand we judge without bias:
We feel of course for those who had to die:

Women have written us novels of great passion
Proving the useless death of the dead was a tragedy.

Nevertheless it is foolish to chew gall:
The foremost writers on both sides have apologized:

The Germans are back in the Midi with cropped hair:
The English are drinking the better beer in Bavaria.

You can rest now in the rain in the Belgian meadow --
Now that it's all explained and forgotten:

Now that the earth is hard and the wood rots:

Now you are dead...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://voiceseducation.org

Sorok egy temetésre (Magyar)

a költőnek egy francia katonatemetőben tett látogatása után íródott 1931-ben

Már tizenöt éve fekszel a mezőben:
Arcodnál a deszkák elmállottak, a föld
Lesüppedt és az eső hangja halkabb,
Az első fű kiszáradt tövestül.

Hosszú idő ez feküdni dicsőségeddel a földben,
A világ, ó, Katona, a világ az tovább folyt.

Posztósapkát viselnél, a lányok kétszer nem néznének vissza rád:
Hat évesek voltak, amikor az történt,

Még könyvben is untatja őket: „Soissons ostroma!"
Az urak pedig beálltak az Amerikai Légióba,

Övek és rezesbanda meg a női segédcsapatok,
A kaliforniaiak kincstári selyemben masíroznak.

Mindnyájan megint úgy teszünk, mint civilizált lények,
Az emberek teákon emlegetik...

Az életben legfontosabbak, úgy tanultuk, a gazdasági dolgok,
Téged megtévesztettek a bombák robbanásai,

Bátorságra és halálra gondoltál, mikor a háborúkra gondoltál -
Hát nem tanultad meg, hogy a szép szavak pusztítanak?

Most hogy már értjük, pártatlanul ítélünk,
Sajnáljuk persze, akiknek meg kellett halniuk,

Nőiróink szenvedélyes regényeket írtak
Tanúsítva, hogy a halottak hasztalan halála tragédia volt,

De azért kár volna az epét felkotorni,
A legnevesebb írók mindkét részről mentegetőztek,

A németek újra ott vannak a Riviérán a sörtés hajukkal,
Az angolok Münchenben isszák a jó sört.

Pihenhetsz már az esőben a belga mezőben -
Most hogy már mindent kimagyaráztak és elfelejtettek,

Most hogy nehéz a föld és rothad a koporsó,

Most már halott vagy...



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaV. I.

minimap