Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Mahon, Derek: A Refusal to Mourn

Mahon, Derek portréja

A Refusal to Mourn (Angol)

He lived in a small farm-house
At the edge of a new estate.
The trim gardens crept
To his door, and car engines
Woke him before dawn
On dark winter mornings.

All day there was silence
In the bright house. The clock
Ticked on the kitchen shelf,
Cinders moved in the grate,
And a warm briar gurgled
When the old man talked to himself;

But the door-bell seldom rang
After the milkman went,
And if a shirt-hanger
Knocked in an open wardrobe
That was a strange event
To be pondered on for hours.

While the wind thrashed about
In the back garden, raking
The roof of the hen-house,
And swept clouds and gulls
Eastwards over the lough
With its flap of tiny sails.

Once a week he would visit
An old shipyard crony,
Inching down to the road
And the blue country bus
To sit and watch sun-dappled
Branches whacking the windows

While the long evening shed
Weak light in his empty house,
On the photographs of his dead
Wife and their six children
And the Missions to Seamen angel
In flight above the bed.

"I'm not long for this world,"
Said he on our last evening,
"I'll not last the winter,"
And grinned, straining to hear
Whatever reply I made;
And died the following year.

In time the astringent rain
Of those parts will clean
The words from his gravestone
In the crowded cemetery
That overlooks the sea
And his name be mud once again

And his boilers lie like tombs
In the mud of the sea bed
Till the next ice age comes
And the earth he inherited
Is gone like Neanderthal Man
And no records remain.

But the secret bred in the bone
On the dawn strand survives
In other times and lives,
Persisting for the unborn
Like a claw-print in concrete
After the bird has flown.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://archiver.rootsweb.ancestry.com

Nem gyászolok (Magyar)

Apró parasztházban élt,
Új lakótelep peremén.
Ápolt kertek kúsztak
Kapujáig, és monoton
Motorzaj keltette zord
Téli hajnalokon.

A tiszta házban egész nap
Csend volt. Csak az óra
Tiktakolt a polcról,
Tűzhelyen moccant a parázs,
S a hangapipa szörcsögött,
Ha az öreg megszólalt olykor.

De a csengő ritkán szólt,
Ha elment a tejes,
S egy vállfa koppanása
A nyitott szekrényben fent
Fontolni érdemes
Eseményszámba ment.

Míg a hátsó kertben
Süvítő szél söpörte
A tyúkól tetejét,
S felhőt, sirályt kergetett
Keletre a vitorlás
Felborzolta tó felett.

Hetente látogatta
Egy régi cimboráját,
Lebaktatott az útra,
A kék vidéki buszra
Szállt, és nézte, az ágak
Mint verdesik ablakát.

Míg halvány fényt vetett
Üres házában az alkony
Holt felesége s a hat gyerek
Fényképére a falon,
S a Matrózok Üdve röpülő
Angyalára az ágy felett.

„Nem leszek már soká itt"
Mondta utolsó esténken,
„Nem élem túl a telet".
Vigyorgott s figyelt erősen,
Mit is mondok majd erre,
S meghalt, nem telt egy év sem.

Az eső majd az itt-lét
Hirdetőit, a szavakat
Lemossa sírkövéről
A tengerre néző
Dülöngő temetőben,
S neve iszap lesz ismét.

Üstjei - megannyi sírkő -
Iszap-ágyban hevernek,
Míg új jégkorszak jő,
S mit örökölt, a földet
Mint az ősembert, elnyeli,
S eltűnik minden emlék.

Ám titkos öröksége
Hajnali parton él tovább,
Jövendő korokon át,
Késő sarjak üdvére,
Mint az elröppent madár
Lábnyoma kőbe vésve.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. E.

minimap