Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Mahony, Francis Sylvester: A shandoni harangok (The Bells of Shandon Magyar nyelven)

Mahony, Francis Sylvester portréja

The Bells of Shandon (Angol)

With deep affection and recollection
I oft times think of those Shandon bells,
Whose sound so wild would in the days of childhood,
Fling round my cradle their magic spells,
On this I ponder when'eer I wander and thus grow
fonder sweet Cork of thee,
With thy bells of Shandon
that sound so grand on,
The pleasant waters of the river Lee.

I've heard bells chiming, full many a chime in,
Tolling sublime in Cathedral shrine,
While at a glib rate, brass tongues would vibrate,
But all their music spoke naught like thine;
For memory dwelling on each proud swelling,
Of the belfry knelling its bold notes free,
Made the bells of Shandon
sound far more grand on,
The pleasant waters of the river Lee.

I've heard bells tolling Old "Adrian's Mole"
in their thunder rolling from the Vatican,
And cymbals glorious, swinging uproarious
In the gorgeus turrets of Notre Dame,
But thy sounds were sweeter than the dome of Peter,
Flings o'er the Tiber, peelingly solemnly,
O, the bells of Shandon
sound far more grand on,
The pleasant waters of the river Lee.

There's a bell in Moscow, while on tower and kiosk o!
In Saint Sophia the Turkman gets,
And loud in air calls men to prayer,
From the tapering summit of tall minarets.
Such empty phantom, I freely grant them,
But there is an anthem more dear to me,
'Tis the bells of Shandon
that sound so grand on,
The pleasant waters of the river Lee.'



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://en.wikipedia.org

A shandoni harangok (Magyar)

Forró a szívem, ha hallom itt benn
híven a Shandon harangjait:
szilajon kongtak gyerekkoromnak,
egykor a bölcsőm rengette mind.
Fülembe csengnek bármerre menjek,
ezért is szeretlek, szép Cork, oly igen
idézve Shandont,
mint zeng-zúg, cseng-bong
a nyájas Lee folyó mentiben.

Szólnak a harangok megannyi hangot,
zsongva morajlók szentélyeken át,
bronzban a nyelvek mind feleselnek,
de hozzátok egy sem foghatja dalát;
nincs több ilyen szép, mint ez az emlék,
szivemben zeng rég, azért ilyen,
idézve Shandont,
mint zeng-zúg, cseng-bong
a nyájas Lee folyó mentiben.

Egy harang csöngve szólal a csöndbe,
s zeng mennydörögve a Vatikán;
ujjongva kongat, oly sok kis toronynak
örvend a híres Notre Dame;
Péter kupolája, bár úgy meg nem áldja,
nem szól hiába a Tiberisen:
idézi Shandont,
mint zeng-zúg, cseng-bong
a nyájas Lee folyó mentiben.

Bong Moszkva harangja, s felkap a Hagia
Sophia tornyán a fürge török,
s ott szertesivítva mind odahívja
imára a többit minaretek fölött.
Ezek a bálványt csak hadd imádják,
sokkalta drágább dalt rejt szivem,
idézve Shandont,
mint zeng-zúg, cseng-bong
a nyájas Lee folyó mentiben.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. Zs.

minimap