Gratulálunk! Az év fordítója Répás Norbert!
Hírek

Marvell, Andrew: A Dialogue Between The Soul And Body

Marvell, Andrew portréja

A Dialogue Between The Soul And Body (Angol)

Soul

O, who shall from this dungeon raise

A soul enslaved so many ways ?

With bolts of bones, that fettered stands

In feet, and manacled in hands ;

Here blinded with an eye, and there

Deaf with the drumming of an ear ;

A soul hung up, as 'twere, in chains

Of nerves, and arteries, and veins ;

Tortured, besides each other part,

In a vain head, and double heart ?

 

Body   

O, who shall me deliver whole,

From bonds of this tyrannic soul ?

Which, stretched upright, impales me so

That mine own precipice I go ;

And warms and moves this needless frame,

(A fever could but do the same),

And, wanting where its spite to try,

Has made me live to let me die

A body that could never rest,

Since this ill spirit it possessed.

 

Soul               

What magic could me thus confine

Within another's grief to pine ?

Where, whatsoever it complain,

I feel, that cannot feel, the pain ;

And all my care itself employs,

That to preserve which me destroys ;

Constrained not only to endure

Diseases, but, what's worse, the cure ;

And, ready oft the port to gain,

Am shipwrecked into health again.

 

Body   

But Physic yet could never reach

The maladies thou me dost teach ;

Whom first the cramp of hope does tear,

And then the palsy shakes of fear ;

The pestilence of love does heat,

Or hatred's hidden ulcer eat ;

Joy's cheerful madness does perplex,

Or sorrow's other madness vex ;

Which knowledge forces me to know,

And memory will not forego ;

What but a soul could have the wit

To build me up for sin so fit ?

So architects do square and hew

Green trees that in the forest grew.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.luminarium.org/sevenlit/marvell

Test és lélek párbeszéde (Magyar)

 

Lélek

E börtönből ki szabadít

egy lelket, mely rabszolga itt?

Láb köti, kéz bilincseli,

rács mögé zárják csontjai,

itt szem vakítja, ott a fül

dobzúgástól süketül,

egy lélek csüng csigázva ím

idegek, erek láncain.

Kamráiban kínozza el

a kettős szív, a hiú fej.

 

Test

Ki veszi le — jaj, már elég! —

a zsarnok lélek kötelét?

Karóba húz s kinyújt, saját

magam meredő hegycsucsát,

s csak általa mozog e váz,

úgy melegít, mint bármi láz,

s mint érdekes kísérletet,

engem meghalni éltetett.

A test meg nem nyughat soha,

míg e rossz szellem birtoka.

 

Lélek

Micsoda mágus szólított?

A más bajába szoritott.

S ez bármit szenved, kénytelen

érzem a kínt, érzéktelen.

És gondom legfőbb célja ez:

óvni azt, ami tönkretesz.

S ha beteg vagyok, nem elég,

tűrnöm kell még ellenszerét,

mely már a kikötő előtt

az egészségbe visszalök.

 

Test

A te betegségeidet

a fizika sem érti meg.

Előbb a remény görcse ráz,

a félelem fél-bénulás,

a szerelem pestise láng,

gyűlölet rejtett rákja rág,

az őrült öröm felkavar,

a bánat más elmezavar,

tudásod hajt, hogy tudni kell,

az emlék sose múlik el.

Micsoda lélek készített?

A bűn számára épitett,

mint a pallér kimér s kivág

az erdőben egy zsenge fát.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://forum.index.hu/Article/showArticle?go=94025291&t=9096344

minimap