Gratulálunk! Az év fordítója Répás Norbert!
Hírek

Marvell, Andrew: The Gallery

Marvell, Andrew portréja

The Gallery (Angol)

Clora, come view my soul, and tell   

Whether I have contrived it well.  

Now all its several lodgings lie  

Composed into one gallery;

And the great arras-hangings, made  

Of various faces, by are laid;  

That, for all furniture, you’ll find  

Only your picture in my mind.

 

Here thou are painted in the dress

Of an inhuman murderess;  

Examining upon our hearts  

Thy fertile shop of cruel arts:  

Engines more keen than ever yet  

Adorned a tyrant’s cabinet;

Of which the most tormenting are

Black eyes, red lips, and curlèd hair.

 

But, on the other side, th’art drawn  

Like to Aurora in the dawn;

When in the East she slumbering lies,  

And stretches out her milky thighs;  

While all the morning choir does sing,  

And manna falls, and roses spring;  

And, at thy feet, the wooing doves  

Sit pérfecting their harmless loves.

 

Like an enchantress here thou show’st,  

Vexing thy restless lover’s ghost;  

And, by a light obscure, dost rave  

Over his entrails, in the cave;  

Divining thence, with horrid care,  

How long thou shalt continue fair;

And (when informed) them throw’st away,

To be the greedy vulture’s prey.

 

But, against that, thou sit’st afloat  

Like Venus in her pearly boat.

The halcyons, calming all that’s nigh,  

Betwixt the air and water fly;  

Or, if some rolling wave appears,  

A mass of ambergris it bears.

Nor blows more wind than what may well  

Convoy the perfume to the smell.

 

These pictures and a thousand more

Of thee my gallery do store

In all the forms thou canst invent  

Either to please me, or torment:  

For thou alone to people me,  

Art grown a numerous colony;  

And a collection choicer far

Than or Whitehall’s or Mantua’s were.

 

But, of these pictures and the rest,

That at the entrance likes me best:  

Where the same posture, and the look  

Remains, with which I first was took:  

A tender shepherdess, whose hair

Hangs loosely playing in the air,  

Transplanting flowers from the green hill,  

To crown her head, and bosom fill.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

A képtár (Magyar)

A lelkemet, jöjj, Flóra, nézd,

itéld meg a berendezést

betöltve minden termeket

szivem egy képtárt tervezett.

Már díszeként nem lengenek

hosszú, arrasi szőnyegek,

szellemem akárhány szoba,

képmásod minden bútora.

 

Itt ékesíted a falat,

kegyetlen, gyilkoló alak,

sok leleményes eszközöd

kipróbálván szivünk fölött

ez a te kínzócsarnokod –

vadabb vagy, mint a zsarnokok,

szerszámaid piros ajak,

fekete szem, csigás hajak.

 

Festmény a másik oldalon,

Auróra vagy szép hajnalon,

ő fekszik álmodozva itt

s kinyújtja tejszín combjait,

hajnali kórus dalt tanul,

rózsák fakadnak, manna hull,

ártatlan galamb-szeretők

játszanak lábaid előtt.

 

Itt pincerejtek, félhomály,

mélyén varázsló asszony áll,

és nyugtalan szerelmesed

beleit földre fekteted,

úgy fejtesz szörnyű jóslatot:

szépséged meddig hordhatod?

Majd prédául a beleket

a keselyűk elé veted.

 

E képen itt ülsz újra, lám,

mint Vénusz kagylócsónakán,

sok kis madár körös-körül

az ég és víz között repül,

ha íves hullám hömpölyög,

csak ámbrát hord a víz fölött

s ha néha lengedez a szél,

a léggel illatot cserél.

 

Sok festmény rólad s még ezer

a képtáramban itt hever,

kitalálsz minden alakot,

mely kéjt adott és kínt adott

s engem mint gyarmat népe gyűl –

te népesítsz be egyedül

Ennél szebb gyüjteményt soha

nem mutat Whitehall, Mantova.

 

De mind közül, amennyi kép,

nekem legjobban tetszik épp

az a tekintet és alak,

ahogy először láttalak:

egy pásztorlány, kinek haja

a széllel játszik, oly laza,

s hogy reá koszorút tegyen,

virágot gyűjt a zöld gyepen.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap