Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Masters, Edgar Lee: Spoon River Anthology - Benjamin Fraser

Masters, Edgar Lee portréja

Spoon River Anthology - Benjamin Fraser (Angol)

Their spirits beat upon mine  

Like the wings of a thousand butterflies.

I closed my eyes and felt their spirits vibrating.

I closed my eyes, yet I knew when their lashes

Fringed their cheeks from downcast eyes,

And when they turned their heads;

And when their garments clung to them,

Or fell from them, in exquisite draperies.

Their spirits watched my ecstasy

With wide looks at starry unconcern.

Their spirits looked upon my torture;

They drank it as it were the water of life;

With reddened cheeks, brightened eyes

The rising flame of my soul made their spirits gilt,

Like the wings of a butterfly drifting suddenly into sunlight.

And they cried to me for life, life, life.

But in taking life for myself,

In seizing and crushing their souls,

As a child crushes grapes and drinks

From its palms the purple juice,

I came to this wingless void,

Where neither red, nor gold, nor wine,

Nor the rhythm of life is known.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com

A Spoon River-i holtak - Benjamin Fraser (Magyar)

Szellemalakjuk suhogott felém,

Mintha ezer lepkeszárny verdesett volna.

Lehunytam a szemem, de éreztem alakjuk remegését,

Lehunytam a szemem, de tudtam, arccsontjukat

Szégyenlősen lesütött pilláik súrolják.

Azt is, amikor elfordították az arcukat,

Azt is, amikor ruha tapadt rájuk,

Vagy festői redőkben hullott le róluk.

Végtelen közönyük csillámló tükre

Verte vissza elragadtatásomat.

Szellemük kínomat szomjazta,

Mintha az élet vizéből ihattak volna.

Piruló arccal, felragyogó szemmel

Aranyozódott be szellemük lelkem lángjánál,

Ahogy a lepke sodródik a nap felé.

És könyörögtek az életért, az életért, az életért.

De mert magamnak akartam az életet,

Megragadni, kiszívni lelküket,

Ahogy egy gyerek préseli össze a szőlőt,

Hogy a tenyeréből igya meg bíbor levét,

Szárnyanincs semmibe jutottam,

Ahol nincs vörös, sem arany, sem bor,

Nem ver az élet ritmusa sem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://versumonline.hu/vers

minimap