Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Masters, Edgar Lee: A Spoon River-i holtak - „Füstöl” Jones (Spoon River Anthology - "Indignation" Jones Magyar nyelven)

Masters, Edgar Lee portréja

Spoon River Anthology - "Indignation" Jones (Angol)

  You would not believe, would you

  That I came from good Welsh stock?

  That I was purer blooded than the white trash here?

  And of more direct lineage than the

  New Englanders And Virginians of Spoon River?

  You would not believe that I had been to school

  And read some books.

  You saw me only as a run-down man

  With matted hair and beard

  And ragged clothes.

  Sometimes a man's life turns into a cancer

  From being bruised and continually bruised,

  And swells into a purplish mass

  Like growths on stalks of corn.

  Here was I, a carpenter, mired in a bog of life

  Into which I walked, thinking it was a meadow,

  With a slattern for a wife, and poor Minerva, my daughter,

  Whom you tormented and drove to death.

  So I crept, crept, like a snail through the days

  Of my life.

  No more you hear my footsteps in the morning,

  Resounding on the hollow sidewalk

  Going to the grocery store for a little corn meal

  And a nickel's worth of bacon.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bartleby.com/84/

A Spoon River-i holtak - „Füstöl” Jones (Magyar)

Nem is hinnétek, ugye nem,

hogy jó walesi családból származom?

hogy fajtisztább vagyok, mint ez a fehér szemétnép?

hogy szebb a családfám, mint ezeké az új-angliai

meg virginiai jöttmenteké?

Nem hinnétek el, jártam iskolába,

olvastam néhány könyvet.

Ti csak egy lepasszolt embert láttatok,

tapadt hajút, szakállast,

rongyos ruhásat.

Az ember élete néha elrákosodik

mivel rúgják és mindig csak rúgják,

egyszerre nagy rózsaszín degesz van belőle

mint a csomó a kukoricaszáron.

Például én, az ács, lementem az iszapba,

belementem, azt hittem, mező,

bízott egy lompos asszony, meg szegény Minerva, a lányom,

akit halálra ingereltetek.

Aztán csak másztam, másztam, mint a csiga

végig a napokon.

Többé nem halljátok a lépéseimet reggelente

ahogy visszhangoznak a kongó járdán,

ahogy megyek a fűszereshez egy kis kukoricapépért,

egy pofa szalonnáért.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://irc.sunchat.hu/vers/

minimap