Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Melville, Herman: Malvern Hill

Melville, Herman portréja

Malvern Hill (Angol)

(July, 1862)

Ye elms that wave on Malvern Hill
     In prime of morn and May,
Recall ye how McClellan’s men
     Here stood at bay?
While deep within yon forest dim
     Our rigid comrades lay -
Some with the cartridge in their mouth,
Others with fixed arms lifted South -
            Invoking so
The cypress glades? Ah wilds of woe!

The spires of Richmond, late beheld
     Through rifts in musket-haze,
Were closed from view in clouds of dust
     On leaf-walled ways,
Where streamed our wagons in caravan;
     And the Seven Nights and Days
Of march and fast, retreat and fight,
Pinched our grimed faces to ghastly plight -
            Does the elm wood
Recall the haggard beards of blood?

The battle-smoked flag, with stars eclipsed
     We followed (it never fell!) -
In silence husbanded our strength -
          Received their yell;
Till on this slope we patient turned
     With cannon ordered well;
Reverse we proved was not defeat;
But ah, the sod what thousands meet! -
               Does Malvern Wood
Bethink itself, and muse and brood?

We elms of Malvern Hill
    Remember every thing;
But sap the twig will fill;
Wag the world how it will,
   Leaves must be green in Spring.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poetryfoundation.org

A malverni dombok (Magyar)

(1862. Július)

Ti szilfák a malverni dombokon,
   Májusi reggelen,
Hogy milyen volt, emlékeztek-e még,
   A döntő küzdelem?
Merev bajtársaink feküdtek ott
   Az erdőmélyeken -
Ez száján töltényzúzta sebbel,
Az dél felé emelt kezekkel -
    A ciprusokra
Mutatva egyre. Ó, bánat vadonja!

A porfelhőben nem volt látható
   A richmondi sok torony,
Csak később látszott, puskafüstön át
   Lombfalas útakon,
Hol kocsijaink karavánja ment,
   S hét éjen-nappalon
At tartó menetelésünk és harcunk
Kísértetessé fogyasztotta arcunk.
   Ó, szilfák! vissza-
Emlékeztek-e vér-szakállainkra?

Csillagos, csatafüstös lobogónk
   Követtük (el sosem bukott!)
Erőinket nem tékozoltuk
   Hallottunk száz sikolyt,
Míg ágyúnk itt, e lejtő oldalán
   Jól megfordulhatott.
Kudarcunk nem volt döntő balsiker!
De hány sír jelzi mindezt, hány ezer!
   Vajjon emlékszik-e
Erre a malverni erdők szive?

Mi, szilfák a malverni dombokon,
   Emlékszünk erre bizony,
De ereinket új nedv járja át,
S bárhogy csóválja fejét a világ,
   Tavasszal újra zöld lesz minden ág!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaV. Gy.

minimap