Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Merrill, James: Foliage of Vision

Merrill, James portréja

Foliage of Vision (Angol)

As landscapes richen after rain, the eye
Atones, turns fresh after a fit of tears.
When all the foliage of vision stirs
I glimpse the plump fruit hanging, falling, fallen
Where wasps are sputtering. In the full sky
Time, a lean wasp, sucks at the afternoon.

The tiny black and yellow agent of rot
Assaults the plum, stinging and singing. What
A marvel is the machinery of decay!
How rare the day’s wrack! What fine violence
Went to inject its gall in the glad eye!
The plum lies all brocaded with corruption.

There is no wit in weeping, yet I wept
To hear the insect wrath and rhythm of time
Surround the plum that fell like a leper’s thumb.
The hours, my friend, are felicitous imagery,
Yet I became their image to watch the sun
Dragging with it a scarlet palace down.

The eye attunes, pastoral warbler, always.
Joy in the cradle of calamity
Wakes though dim voices work at lullaby.
Triumph of vision: the act by which we see
Is both the landscape-gardening of our dream
And the root’s long revel under the clipped lawn.

I think of saints with hands pierced and wrenched eyes
Sensational beyond the art of sense,
As though whatever they saw was about to be
While feeling alters in its imminence
To palpable joy; of Dante’s ascent in hell
To greet with a cleansed gaze the petaled spheres;

Of Darwin’s articulate ecstasy as he stood
Before a tangled bank and watched the creatures
Of air and earth noble among much leafage
Dancing an order rooted not only in him
But in themselves, bird, fruit, wasp, limber vine,
Time and disaster and the limping blood.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://homilius.tumblr.com

A látvány lombja (Magyar)

Mint eső dúsít tájat, a szem is
Enyhül, frissül a könnyzápor után.
Ha lombját rezdíti a látomás,
Puffadt gyümölcsöt látok, csüng, letöttyed;
Dong a darázs. A tág égen sovány
Darázs szopja a délutánt, az idő.

A szilvát sárga csíkos rothadás-
Ügynök döföli dongva. Mily csodás
A hanyatlás gépezete! Mi szép
A nappal hordaléka! Mily finom
Erőszak ojt a víg szembe epét!
A szilvát kihímezte az enyészet.

Kár sírni, mégis sírtam, elterelni
Rovar-dühöt, idő-ritmust, ölelni
Védőn a leprás ujjként hullt gyümölcsöt.
Az órák találó szókép, barátom,
De képük lettem, s nézem, hogy a mélybe
A nap magával skarlát palotát von.

A szem, pasztorál-pacsirtám, idomul.
Baj-bölcsőben is ébred az öröm,
Bár sötét hangok altatója zöng.
A látvány győz, mert a látvány maga
Álmaink nyesett angolkertje is,
Gyökér-dáridó is nyírt gyep alatt.

Szentet látok, átvert kezűt, kifordult
Szeme érzéken túl érzékletes,
Mintha amit lát, most születne, míg az érzés
Ahogy közelg, tapintható örömmé
Válik; Dantét, ki felhág a pokolban
S tisztult szemmel szirmos partot köszönt;

Darwin precíz eksztázisát a buja part
Előtt, ahogy nézi a lég s a föld
Nemes lényeit dús lomb közt - a táncuk
Rend, nemcsak benne, bennük gyökeredző -
Madarat, fát, darazsat, vadszölőt,
Időt, katasztrófát s a lusta vért.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap