Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Milne, A. A.: Egy kismackó (Teddy Bear Magyar nyelven)

Milne, A. A. portréja

Teddy Bear (Angol)

A bear, however hard he tries,

Grows tubby without exercise.

Our Teddy Bear is short and fat,

Which is not to be wondered at;

He gets what exercise he can

By falling off the ottoman,

But generally seems to lack

The energy to clamber back.

 

Now tubbiness is just the thing

Which gets a fellow wondering;

And Teddy worried lots about

The fact that he was rather stout.

He thought: "If only I were thin!

But how does anyone begin?"

He thought: "It really isn't fair

To grudge one exercise and air."

 

For many weeks he pressed in vain

His nose against the window-pane,

And envied those who walked about

Reducing their unwanted stout.

None of the people he could see

"Is quite" (he said) "as fat as me!"

Then, with a still more moving sigh,

"I mean" (he said) "as fat as I!

 

Now Teddy, as was only right,

Slept in the ottoman at night,

And with him crowded in as well

More animals than I can tell;

Not only these, but books and things,

Such as a kind relation brings -

Old tales of "Once upon a time,"

And history retold in rhyme.

 

One night it happened that he took

A peep at an old picture-book,

Wherein he came across by chance

The picture of a King of France

(A stoutish man) and, down below,

These words: "King Louis So and So,

Nicknamed 'The Handsome!'" There he sat,

And (think of it!) the man was fat!

 

Our bear rejoiced like anything

To read about this famous King,

Nicknamed "The Handsome." There he sat,

And certainly the man was fat.

Nicknamed "The Handsome." Not a doubt

The man was definitely stout.

Why then, a bear (for all his tub )

Might yet be named "The Handsome Cub!"

 

"Might yet be named." Or did he mean

That years ago he "might have been"?

For now he felt a slight misgiving:

"Is Louis So and So still living?

Fashions in beauty have a way

Of altering from day to day.

Is 'Handsome Louis' with us yet?

Unfortunately I forget."

 

Next morning (nose to window-pane)

The doubt occurred to him again.

One question hammered in his head:

"Is he alive or is he dead?"

Thus, nose to pane, he pondered; but

The lattice window, loosely shut,

Swung open. With one startled "Oh!"

Our Teddy disappeared below.

 

There happened to be passing by

A plump man with a twinkling eye,

Who, seeing Teddy in the street,

Raised him politely to his feet,

And murmured kindly in his ear

Soft words of comfort and of cheer:

"Well, well!" "Allow me!" "Not at all."

"Tut-tut! A very nasty fall."

 

Our Teddy answered not a word;

It's doubtful if he even heard.

Our bear could only look and look:

The stout man in the picture-book!

That 'handsome' King - could this be he,

This man of adiposity?

"Impossible," he thought. "But still,

No harm in asking. Yes I will!"

 

"Are you," he said,"by any chance

His Majesty the King of France?"

The other answered, "I am that,"

Bowed stiffly, and removed his hat;

Then said, "Excuse me," with an air,

"But is it Mr Edward Bear?"

And Teddy, bending very low,

Replied politely, "Even so!"

 

They stood beneath the window there,

The King and Mr Edward Bear,

And, handsome, if a trifle fat,

Talked carelessly of this and that….

Then said His Majesty, "Well, well,

I must get on," and rang the bell.

"Your bear, I think," he smiled. "Good-day!"

And turned, and went upon his way.

 

A bear, however hard he tries,

Grows tubby without exercise.

Our Teddy Bear is short and fat,

Which is not to be wondered at.

But do you think it worries him

To know that he is far from slim?

No, just the other way about -

He's proud of being short and stout.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://allpoetry.com/opoem/9456-A-A--Milne-Teddy-Bear

Egy kismackó (Magyar)

A mackó, kedves bár s okos,

Ha nem gyakorol, már pohos.

Medvénk is igencsak molett,

S ez, sajnos, megszokott eset.

Mert jók, jók a gyakorlatok:

A díványról csak lepotyog,

De ez olyan kimerítő,

Hogy visszamászni nincs erő.

 

Mármost a pohosság komoly

Aggodalmakkal ostromol;

Mackónk is így lett szomorú;

Hogy egy cseppet se homorú.

Töprengett : „Bármit megteszek,

Csak kissé cingárabb legyek.

De hol kezdjem? ha senki sem

Sétál vagy gyakorol velem."

 

Hétszám az ablaküvegen

Nyomta orrát, és irigyen

Nézte a sétálókat: azt,

Hogy mind sikeresen fogyaszt.

,,Nem oly kövér" (bánatosan

Igy szólt,) „egy se, mint én magam."

(Sóhaj.) „Nincs oly kövér egyén,

Mint" (még, még egyszerűbben:) „én."

 

Mármost Mackó - ez házi rend! -

Éjjel a díványon pihent.

Körülötte (sovány? kövér?)

Több állat, mint nevük kifér

Ide, sok könyv s egyéb dolog,

Mit hoznak kedves rokonok;

S egy „Hajdan-Idők": csupa-kép

Rímes történelmi regék.

 

Így történt, hogy egy este ott

Mackó könyvet lapozgatott.

Hát annak épp egy francia

Királynál kell kinyílnia!

Szöveg is állt a kép fölött :

„Ennyiedik vagy »Szép« Fülöp."

S Mackónk csak dörzsölte szemét:

Egy kövér férfi volt e „Szép"!

 

Mondjam? Megörvendett Maci.

Ott jártak gondolatai

A „Szép" körül. Nem volt vita:

Kövér volt ez a francia.

Node ha a „Szép" név kijár

Ily pókhasnak, mint e király,

Egy Medvebocs is (bár pohos)

Lehet még a „Szép Medvebocs!"

 

„Lehet még.” Vagy csak: „Lehetett

Volna?" Itt nagy kérdőjelet

Érzett Medvénk; így dörmögött:

„Él-e még ez a »Szép« Fülöp?

Hiszen a szépség: kordivat,

Új kor hoz újat, másikat.

E »Szép« egy korban él velem?

Nem is tudom nagy-hirtelen..."

 

Másnap reggel, hogy orra ott

Nyomja megint az ablakot,

Fejében kételkedve kél

A nagy kérdés: „Él vagy nem él?"

A kérdés súlya tette-e?

Az ablakszárny megleng vele;

„Ó!" mondja – mert váratlanul

Éri, hogy az utcára hull.

 

Az utcán éppen arra jött

Egy ember: víg szemű, zömök ;

S mit lát: a földön egy Maci!

Azonnal talpra emeli,

És bátorító szavakat

Mormog fülébe: „Ha szabad..."

Mondja zavartan. „Semmi baj."

„No, no. "„Csúnya esés, ajaj.”

 

De Mackónk egy mukkot se szól

(Egy kukkot is értett-e jól?),

Csak néz, néz: E nem-épp-deli

Úr... ez – a Kepeskönyvbeli!

No, hihető? a „szép" király

Lenne ez a kis csupa-háj?

„Nem hihető", így dönt. „De meg

Kell kérdezni. Mi baj lehet."

 

„Véletlenül – szólt – nem Ön a

Franciák Felséges Ura?"

A másik meghajolt s felelt:

„De, de." És kalapot emelt;

Majd szólt, akárha tisztelegvén:

„Edward medvéhez van szerencsém?"

Mackó viszont-hajolt legott,

S felelte illőn: „Én vagyok."

 

S ahogy így az ablak alatt állt

Őfelsége és Mr. Edward,

Két szép, bár kissé telt egyén,

Beszélgetett el könnyedén ...

Végül a felség szólt: „Remek:

Most mennem kell." S becsöngetett.

„Medvéjük, nemde." Egy mosoly –

S azzal már nem is volt sehol.

 

Egy mackó, kedves bár s okos,

Ha nem gyakorol, már pohos.

Medvénk is igencsak molett,

S ez, sajnos, megszokott eset.

De mit gondoltok, bántja-e

Korántsem-karcsú termete?

Ellenkezőleg  büszkeség

Tölti el, hogy telt és egyéb.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://canadahun.com/forum

minimap