Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az Év Fordítója 2019-ben Fehér Illés!
Hírek

Monro, Harold: A cica tejet kap (Milk For The Cat Magyar nyelven)

Monro, Harold portréja

Milk For The Cat (Angol)

When the tea is brought at five o'clock,

And all the neat curtains are drawn with care,

The little black cat with bright green eyes

Is suddenly purring there.

 

At first she pretends, having nothing to do,

She has come in merely to blink by the grate,

But, though tea may be late or the milk may be sour,

She is never late.

 

And presently her agate eyes

Take a soft large milky haze,

And her independent casual glance

Becomes a stiff, hard gaze.

 

Then she stamps her claws or lifts her ears,

Or twists her tail and begins to stir,

Till suddenly all her lithe body becomes

One breathing, trembling purr.

 

The children eat and wriggle and laugh;

The two old ladies stroke their silk:

But the cat is grown small and thin with desire,

Transformed to a creeping lust for milk.

 

The white saucer like some full moon descends

At last from the clouds of the table above;

She sighs and dreams and thrills and glows,

Transfigured with love.

 

She nestles over the shining rim,

Buries her chin in the creamy sea;

Her tail hangs loose; each drowsy paw

Is doubled under each bending knee.

 

A long, dim ecstasy holds her life;

Her world is an infinite shapeless white,

Till her tongue has curled the last holy drop,

Then she sinks back into the night,

 

Draws and dips her body to heap

Her sleepy nerves in the great arm-chair,

Lies defeated and buried deep

Three or four hours unconscious there.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

A cica tejet kap (Magyar)

Ha ötkor beviszik a teát

s elfüggönyöződik a szoba,

már bent dorombol a zöldszemű,

tűzszemű fekete cica.

 

Először úgy tesz, mint akit

nem érdekel, csak a tűz közele,

de késhet a tea, megalhat a tej,

ő nem késik sose.

 

Lassankint tejszínű, nagy puha köd

üli meg achát szemeit

és szabadon föl-fölfigyelő

tekintete megkeményedik.

 

Aztán füle, karma remegni kezd,

farka mozog és a csodás

karcsú test már egyetlenegy

élő dorombolás.

 

A gyerekek esznek, a két

öreg hölgy selyemben suhog:

de a cica a nagy vágyban egész

kicsire zsugorodott.

 

A tányér holdja az asztali

felhőkből végre alálebeg:

s ő csupa sóhaj, izgalom,

álom és szeretet.

 

Odahajlik a fénylő kör fölé,

a krém-tenger fölé s iszik,

farkát elereszti, altató

gyönyör oldozza térdeit.

 

Nagy, lankadt mámor fogja el:

világa végtelen és fehér:

még egy szent csöpp, - fölnyalja és

érzi, hogy száll le rá az éj:

 

a karosszékben álmosan

felpúposodik és kinyúl

és magába temetve pihen

éjfélig öntudatlanul.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://jazsoli5.freeblog.hu

minimap