Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Moore, Marianne: Kritikusok és műértők (Critics and Connoisseurs Magyar nyelven)

Moore, Marianne portréja

Critics and Connoisseurs (Angol)

There is a great amount of poetry in unconscious

fastidiousness. Certain Ming

products, imperial floor coverings of coach–

wheel yellow, are well enough in their way but I have seen something

that I like better–a

mere childish attempt to make an imperfectly bal-

lasted animal stand up,

similar determination to make a pup

eat his meat from the plate.

 

I remember a swan under the willows in Oxford,

with flamingo-colored, maple–

leaflike feet. It reconnoitered like a battle-

ship. Disbelief and conscious fastidiousness were

ingredients in its

disinclination to move. Finally its hardihood was

not proof against its

proclivity to more fully appraise such bits

of food as the stream

 

bore counter to it; made away with what I gave it

to eat. I have seen this swan and

I have seen you; I have seen ambition without

understanding in a variety of forms. Happening to stand

by an ant-hill, I have

seen a fastidious ant carrying a stick north, south,

east, west, till it turned on

itself, struck out from the flower-bed into the lawn,

and returned to the point

 

from which it had started. Then abandoning the stick as

useless and overtaxing its

jaws with a particle of whitewash – pill-like but

heavy, it again went through the same course of procedure.

What is

there in being able

to say that one has dominated the stream in an attitude of self-defense;

in proving that one has had the experience

of carrying a stick?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://rinabeana.com/poemoftheday

Kritikusok és műértők (Magyar)

Nagyon sok költészet rejlik az öntudatlan

finnyásságban. Bizonyos Ming-kori

tárgyak, aranypénz-sárga császári sző-

nyegek is szépek a maguk módján, de

van ami

kedvesebb nekem – ha egy tökéletlenül

kiegyensúlyozott állat talpraállítására

tesznek gyermeteg kísérletet –

olyan ez, mint mikor egy kölyök-ebet

rábírnak arra, hogy tányérból egye a húst.

 

Emlékszem, hattyú úszott az oxfordi fűzek alatt,

flamingó-színű, juharfa –

levélszerű lába volt. Felderítést végzett,mint egy csata–

hajó. Bizalmatlanság és tudatos finnyásság

uralta

mozgástól idegenkedő

személyét. Végül szívóssága

nem védte meg

attól, hogy jobban becsülje azt a falatot, melyet

a víz árja sodort

 

felé; magával vitte, amit enni adtam

neki. Láttam e hattyút és

láttalak téged; láttam az értelem nélküli

becsvágy különféle alakzatait. Egész

délelőtt álltam egy hangyabolynál, s néztem

a finnyás hangyát, valami gallyat cipelt

északra, délre, nyugatra, keletre,

majd megfordult, s ment be a virágágyból

a gyepre,

és visszatért ugyanoda,

 

ahonnan elindult. Aztán mint hasztalan tárgyat

otthagyta, a gallyat, s egy fehér

pirula formájú, de súlyos mészdarabbal

terhelte túl állkapcsát, s újra kezdte ugyanazt a

műveletet. Mit ér,

ha elmondhatjuk,

hogy a víz folyásán önvédelemből

úrrá lettünk,

s a botcipelésben is szereztünk

némi tapasztalatot?



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://musessquare.blogspot.com

minimap