Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Muldoon, Paul: Anseo

Muldoon, Paul portréja

Anseo (Angol)

When the master was calling the roll
At the primary school in Collegelands,
You were meant to call back Anseo
And raise your hand 
As your name occurred.
Anseo, meaning here, here and now,
All present and correct,
Was the first word of Irish I spoke.
The last name on the ledger
Belonged to Joseph Mary Plunkett Ward
And was followed, as often as not,
By silence, knowing looks, 
A nod and a wink, the master's droll
'And where's our little Ward-of-court?'

I remember the first time he came back
The master had sent him out
Along the hedges
To weigh up for himself and cut
A stick with which he would be beaten.
After a while, nothing was spoken;
He would arrive as a matter of course
With an ash-plant, a salley-rod.
Or, finally, the hazel-wand
He had whittled down to a whip-lash,
Its twist of red and yellow lacquers
Sanded and polished,
And altogether so delicately wrought
That he had engraved his initials on it.

I last met Joseph Mary Plunkett Ward
In a pub just over the Irish border.
He was living in the open,
in a secret camp
On the other side of the mountain.
He was fighting for Ireland,
Making things happen.
And he told me, Joe Ward,
Of how he had risen through the ranks
To Quartermaster, Commandant:
How every morning at parade
His volunteers would call back Anseo
And raise their hands
As their names occurred.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://worlds-poetry.com

Anseo (Magyar)

Mikor a tanító a névsort olvasta
A Collegelands-i általános iskolában,
Azt kellett felelni: Anseo,
És felemelni a kezünket,
Amikor ránk került a sor.
Anseo, ami azt jelenti itt, itt és most,
Hogy jelen, és rendben minden,
Ez volt az első ír szó, amit kimondtam.
Az utolsó név az osztálykönyvben
Joseph Mary Plunkett Ward neve volt,
S ezt meglehetősen gyakran követte
Csend, beavatott, értő tekintetek,
Egy bólintás, egy hunyorítás, a tanító furcsa vicce:
„És hol a mi kis udvarunknak Wardja?"*

Emlékszem, első alkalommal, hogy visszajött,
A tanító kiküldte őt
A sövénykerítéshez,
Hogy válasszon s vágjon magának belátása szerint
Egy vesszőt, amivel el lesz verve.
Egy idő után, nem esett egy szó se,
Ha beállított, magától értetődően
Egy kőrisfa vesszővel, egy fűzfa ággal.
Vagy, végül, a mogyorófa pálcával,
Amit ostorszíj formára faragott;
A vörös és sárga lakkfonatok
Lecsiszolva, kifényesítve,
S az egész olyan finom kidolgozású,
Hogy belevéste a kezdőbetűit is.

Utoljára Joseph Mary Plunkett Warddal
Egy kocsmában találkoztam az ír határ túloldalán.
Szabad ég alatt élt,
Egy titkos táborban,
A hegy másik oldalán.
Írországért harcolt,
A dolgok csinálói között.
És ő mesélte nekem, Joe Ward,
Hogyan emelkedett a ranglétrán
Szállásmesteri, parancsnoki rangba;
Hogyan felelik minden reggel a szemlén
Önkéntesei: Anseo,
És felemelik a kezüket,
Amikor rájuk kerül a sor.

 
* Ward jelentése angolul: őrség, őrszem.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaK. P.

Kapcsolódó videók


minimap