Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Gratulálunk! Az év fordítója Efraim Israel!
Hírek

Murray, Les A.: Álom arról, hogy örökké sortban járunk (The Dream Of Wearing Shorts Forever Magyar nyelven)

Murray, Les A. portréja

The Dream Of Wearing Shorts Forever (Angol)

To go home and wear shorts forever
in the enormous paddocks, in that warm climate,
adding a sweater when winter soaks the grass,

to camp out along the river bends
for good, wearing shorts, with a pocketknife,
a fishing line and matches,

or there where the hills are all down, below the plain,
to sit around in shorts at evening
on the plank verandah -

If the cardinal points of costume
are Robes, Tat, Rig and Scunge,
where are shorts in this compass?

They are never Robes
as other bareleg outfits have been:
the toga, the kilt, the lava-lava
the Mahatma's cotton dhoti;

archbishops and field marshals
at their ceremonies never wear shorts.
The very word
means underpants in North America.

Shorts can be Tat,
Land-Rovering bush-environmental tat,
socio-political ripped-and-metal-stapled tat,
solidarity-with-the-Third World tat tvam asi,

likewise track-and-field shorts worn to parties
and the further humid, modelling negligee
of the Kingdom of Flaunt,
that unchallenged aristocracy.

More plainly climatic, shorts
are farmers' rig, leathery with salt and bonemeal;
are sailors' and branch bankers' rig,
the crisp golfing style
of our youngest male National Costume.

Most loosely, they are Scunge,
ancient Bengal bloomers or moth-eaten hot pants
worn with a former shirt,
feet, beach sand, hair
and a paucity of signals.

Scunge, which is real negligee
housework in a swimsuit, pyjamas worn all day,
is holiday, is freedom from ambition.
Scunge makes you invisible
to the world and yourself.

The entropy of costume,
scunge can get you conquered by more vigorous cultures
and help you notice it less.

To be or to become
is a serious question posed by a work-shorts counter
with its pressed stack, bulk khaki and blue,
reading Yakka or King Gee, crisp with steely warehouse odour.

Satisfied ambition, defeat, true unconcern,
the wish and the knack of self-forgetfulness
all fall within the scunge ambit
wearing board shorts of similar;
it is a kind of weightlessness.

Unlike public nakedness, which in Westerners
is deeply circumstantial, relaxed as exam time,
artless and equal as the corsetry of a hussar regiment,

shorts and their plain like
are an angelic nudity,
spirituality with pockets!
A double updraft as you drop from branch to pool!

Ideal for getting served last
in shops of the temperate zone
they are also ideal for going home, into space,
into time, to farm the mind's Sabine acres
for product and subsistence.

Now that everyone who yearned to wear long pants
has essentially achieved them,
long pants, which have themselves been underwear
repeatedly, and underground more than once,
it is time perhaps to cherish the culture of shorts,

to moderate grim vigour
with the knobble of bare knees,
to cool bareknuckle feet in inland water,
slapping flies with a book on solar wind
or a patient bare hand, beneath the cadjiput trees,

to be walking meditatively
among green timber, through the grassy forest
towards a calm sea
and looking across to more of that great island
and the further tropics.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Álom arról, hogy örökké sortban járunk (Magyar)

Hazamegyünk és örökké sortban járunk
a hatalmas legelőkön, ebben az állandó hőségben,
épp csak pulóverbe bújunk, ha tél áztatja a füvet,

kint táborozunk a folyó kanyarulatánál,
élelemre vadászunk, sortnadrágban, egy zsebkéssel,
horgászzsinórral és gyufával,

vagy ott, hol a hegyek lenn vannak, a síkság alatt,
esténként sortnadrágban ülünk
a széles verandán -

Ha az öltözet kardinális része
a talár, a palást, az egyenruha és a klottgatya,
hol marad akkor a sort ebből a kollekcióból?

A sort sohasem olyan, mint a palást,
és más csupasz lábszárú öltözékek:
a tóga, a skót szoknya, a díszes ágyékkötő,
vagy Mahatma vászonkendője;

az érsekek és tábornagyok
a ceremóniákon például sohasem viselnek sortot.
Maga a szó
Észak-Amerikában éppenséggel alsónadrágot jelent.

De a sort lehet Ghandi-vászon,
terepjáró környezetvédő vászon,
társadalompolitikus tépd-el-és-kapcsozd-össze vászon,
szolidaritás-a-Harmadik-Világgal vászon,

lehet még futó-és-ugró sort, partikon ideális viselet,
és bujaságtól gőzölgő, formatervezett neglizsé,
mit a Magamutogatók Királyságának
minden gyanú felett álló arisztokráciája hord.

A sort a farmerek ruházata,
éghajlatra szabott és kemény a sótól, állathústól,
a matrózok és vidéki bankárok ruházata,
Nemzeti Viselet golfpályákhoz szokott
aranyifjainknak.

Tágabb értelemben a sort klottgatya is,
ősi bengáli bugyi vagy molyette forrónadrág,
mit nagyapád ingével viselsz,
lábak, hajzat, tengerparti homok,
ebben mind egyformák vagyunk.

A klott, mely igazi neglizsé,
napközben viselt pizsama, és a házimunka
mintha fürdőruhában, felüdülés és megszabadulás
a nagy tervektől. A klott láthatatlanná tesz
a világ és önmagad előtt.

Az öltözék entrópiája
megengedi, hogy életerősebb kultúrák meghódítsanak,
miközben segít mindezt nem észrevenni.

Lenni vagy válni valamivé,
ez egy komoly kérdés, mit a pult mögül
kekiszínű, vasalt sortban, ropogós „Yakká"-t vagy
„King Gee"-t lapozgatva egy eladó neked szegez.

Kielégített ambíciók, némi veszteség, nem megjátszott
közöny, az önfeledékenység vágya és trükkjei,
mind az említett kategóriába esnek,
hisz Hawaii-nadrágban vagy effélében járni;
az egyféle súlytalanság.

Nem úgy, mint a nyilvános meztelenség, mely a nyugatiaknál
kínosan körülményes, hanyag és mesterkéletlen, akár a
vizsgaidőszak, mi több, egyenértékű a huszár regiment fűzőivel,

a sortok és hasonszőrű társaik
maguk az angyali meztelenség,
a zsebekkel díszített szellemiség!
Es a kettőshuzat, mely átjár, mikor egy faágról lepottyansz!

Ideális viselet arra, hogy utoljára szolgáljanak ki
a mérsékelt övi üzletekben, szintúgy ideális
benne hazamenni, űrsétát tenni, időutazásra indulni,
megművelni az ész szűzföldjeit iparilag
vagy csupán a létfenntartás érdekében.

Most, hogy lényegében mindenki hozzájutott
hőn áhított hosszúnadrágjához,
és a hosszúnadrág maga is volt ruha-alatti,
nem kevésbé föld-alatti viselet, itt az ideje,
hogy megőrizzük a sortok kultúráját,

itt az ideje, hogy a csupasz térdek
formás dudorával szelidítsük a bősz energiákat,
hogy ízületes lábujjainkat belvizekbe lógatva hűsítsük,
miközben a forró szélben legyeket csapkodunk egy könyvvel,
vagy türelmesen, puszta kézzel, a kadzsiput-fák alatt,

ideje elindulni és gondolkodni kicsit
a zöld fák között, át a füves erdőn,
a gyöngyöző tengerig,
és tovább látni ennél a hatalmas szigetnél,
tovább az új dolgok felé.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaT. I.

minimap