Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Nash, Ogden: Isabel kalandjai (Adventures Of Isabel Magyar nyelven)

Nash, Ogden portréja

Adventures Of Isabel (Angol)

Isabel met an enormous bear,
Isabel, Isabel, didn't care;
The bear was hungry, the bear was ravenous,
The bear's big mouth was cruel and cavernous.
The bear said, Isabel, glad to meet you,
How do, Isabel, now I'll eat you!
Isabel, Isabel, didn't worry.
Isabel didn't scream or scurry.
She washed her hands and she straightened her hair up,
Then Isabel quietly ate the bear up.

Once in a night as black as pitch
Isabel met a wicked old witch.
the witch's face was cross and wrinkled,
The witch's gums with teeth were sprinkled.
Ho, ho, Isabel! the old witch crowed,
I'll turn you into an ugly toad!
Isabel, Isabel, didn't worry,
Isabel didn't scream or scurry,
She showed no rage and she showed no rancor,
But she turned the witch into milk and drank her.

Isabel met a hideous giant,
Isabel continued self reliant.
The giant was hairy, the giant was horrid,
He had one eye in the middle of his forhead.
Good morning, Isabel, the giant said,
I'll grind your bones to make my bread.
Isabel, Isabel, didn't worry,
Isabel didn't scream or scurry.
She nibled the zwieback that she always fed off,
And when it was gone, she cut the giant's head off.

Isabel met a troublesome doctor,
He punched and he poked till he really shocked her.
The doctor's talk was of coughs and chills
And the doctor's satchel bulged with pills.
The doctor said unto Isabel,
Swallow this, it will make you well.
Isabel, Isabel, didn't worry,
Isabel didn't scream or scurry.
She took those pills from the pill concocter,
And Isabel calmly cured the doctor.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.poemhunter.com

Isabel kalandjai (Magyar)

Isabel meglátott egy szörnyű nagy vadkant,
Isabel, Isabel még csak meg se mukkant.
A vadkan éhes volt, éppen korgott a gyomra,
nagy szája csattogott és tátogott a torka.
"De jó, hogy találkozom veled, Isabel,
hogy vagy? -kérdezte- én most téged megzabel! "
Nyugodt volt Isabel, s látszott, hogy boldog:
nem is sóhajtott, nem is sikoltott,
megmosta kezét, s máris, pattanva, mint a labda,
Isabel a vadkant hamm! gondosan bekapta.

Éj volt, sötét, mint a kéményseprő torka,
s Isabellel jött szemközt egy vén boszorka.
Az arca gonosz volt, csupa zsémb, csupa ránc volt,
elfonnyadt szájában egy mű-műfogsor táncolt.
Mint pléhdobozban vas -csörgött benne a hang:
"Csúf béka leszel most, utálatos varangy! "
Nyugodt volt Isabel, s látszott, hogy boldog;
nem is sóhajtott, nem is sikoltott,
csak halkan köhhentett, mint ki beteget ápol,
s varangyosbéka lett a zsémbes vén banyából.

Isabel rábukkant egy óriáslányra,
Isabel ment tovább, ment, még csak meg sem állva.
Ó, mily ronda volt, szőrmók a talpa-nyelve,
egy szeme volt, azt is orra helyett viselte.
"Jaj de jó -így szólt-, hogy találkoztál velem;
csontod összetöröm, s így lesz majd kenyerem! "
Nyugodt volt Isabel, s látszott, hogy boldog,
nem is sóhajtott, nem is sikoltott.
"A füled épp jó lesz cicámnak valami levesbe" -
mondta, s az óriás fejét gondosan lenyeste.

Isabel beteg lett, s jött hozzá egy doktor,
ki régóta szenvedett már mindenféle sokktól.
"Tulajdonképp már csak a vizsgálat van hátra,
de mégse vizsgállak meg, mert hátha nátha?
Mégis jó talán, hogy találkoztam veled,
keverek néhány port, és te meg lenyeled! "
Nyugodt volt Isabel, s látszott, hogy boldog,
nem is sóhajtott, nem is sikoltott,
összekevert szépen hatot-hetet a porokból,
s mindenféle sokktól legott meggyógyult a doktor!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.bez.hu/verslap

Kapcsolódó videók


minimap