Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Norton, Caroline: Bingen (Bingen on the Rhine Magyar nyelven)

Norton, Caroline portréja

Bingen on the Rhine (Angol)

A soldier of the legion lay dying in Algiers,
There was lack of woman's nursing, there was dearth of woman's tears;
But a comrade stood beside him, while his life-blood ebbed away,
And bent, with pitying glances, to hear what he might say.
The dying soldier faltered, as he took that comrade's hand,
And he said,  "I never more shall see my own, my native land:
Take a message and a token to some distant friends of mine;
For I was born at Bingen, --- at Bingen on the Rhine.
 
"Tell my brothers and companions, when they meet and crowd around,
To hear my mournful story, in the pleasant vineyard ground
That we fought the battle bravely, and when the day was done,
Full many a corse lay ghastly pale beneath the setting sun:
And  'mid the dead and dying were some grown old in wars, ---
The death-wound on their gallant breasts, the last of many scars;
And some were young, and suddenly beheld life's morn decline, ---
And one had come from Bingen, --- fair Bingen on the Rhine.
 
"Tell my mother that her other son shall comfort her old age;
For I was still a truant bird, that thought his home a cage.
For my father was a soldier, and even as a child
My heart leaped forth to hear him tell of struggles fierce and wild;
And when he died, and left us to divide his scanty hoard,
I let them take whate'er they would, --- but kept my father's sword;
And with boyish love I hung it where the bright light used to shine,
On the cottage wall at Bingen, --- calm Bingen on the Rhine.
 
"Tel my sister not to weep for me, and sob with drooping head,
When the troops come marching home again, with glad and gallant tread,
But to look upon them proudly, with a calm and steadfast eye,
For her brother was a soldier, too, and not afraid to die;
And if a comrade seek her love, I ask her in my name,
To listen to him kindly, without regret or shame,
And to hang the old sword in its place ( my father's sword and mine ),
For the honor of old Bingen, --- dear Bingen on the Rhine.
 
"There's another -- not a sister; in the happy days gone by,
You'd have known her by the merriment that sparkled in her eye;
Too innocent for coquetry, --- too fond for idle scorning, ---
O, friend ! I fear the lightest heart makes sometimes heaviest mourning !
Tell her the last night of my life ( for ere the moon be risen,
My body will be out of pain, my soul be out of prison ), ---
I dreamed I stood with her, and saw the yellow sunlight shine
On the vine-clad hills of Bingen, --- sweet Bingen on the Rhine.
 
"I saw the blue Rhine sweep along, --- I heard, or seemed to hear,
The German songs we used to sing in chorus sweet and clear;
And down the pleasant river, and up the slanting hill,
The echoing chorus sounded through the evening calm and still;
And her glad blue eyes were on me, as we passed with friendly talk,
Down many a path beloved of yore, and well-remembered walk !
And her little hand lay lightly, confidingly in mine, ---
But we meet no more at Bingen, --- loved Bingen on the Rhine."
 
His trembling voice grew faint and hoarse, --- his grasp was childish weak, ---
His eyes put on a dying look, --- and he sighed and ceased to speak;
His comrade bent to lift him, but the spark of life had fled, --
The soldier of the Legion in a foreign land is dead !
And the soft moon rose up slowly, and calmly she looked down
On the red sand of the battle-field, with bloody corses strewn;
Yes, calmly on that dreadful scene her pale light seemed to shine,
As it shown on distant Bingen, --- fair Bingen on the Rhine.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://readytogoebooks.com

Bingen (Magyar)

Egy légióbeli harcos Algírban haldokolt,
Hol nem volt ápolónő, egy asszony könnye se folyt;
Csak egy pajtása hajolt rá, míg élte árja apadt,
Csupán az leste szánva, ajkán mi szó fakad.
Ennek kezét szorította, ezt mondva: «Óh tudom,
Hogy sohse látom immár az én szülőhonom!
Hát vigy oda hírt felőlem, ki már oda sohse talál -
Én Bingenben születtem, hol a Rajna folydogál.
 
Testvéreim, barátim gyülekeznek ott köréd,
S te mondd el nékik a vesztem szomorú történetét.
Mondd el, vitézül küzdtünk, és hogy mire este lett,
Sok halványképü holttest borította a harcteret.
Volt köztük idősb, aki látott már számos ily napot,
Ki halálos sebe előtt is már sok sebet kapott,
De ifjú volt a legtöbb, kiket itten elhagyál,
S az egyik Bingenből jött, hol a Rajna folydogál...
 
Anyámnak mondd: találjon a bátyáimba’ vigaszt.
Nekem szűk volt a házunk, kalitnak hittem azt,
Hisz katona volt az apám is, ki szerette a veszélyt,
S már mint kis gyermek örültem, ha tusáiról beszélt.
S hogy meghalt s felosztódott az apai szerzemény,
Én mindenről lemondtam, csak a kardja lehessen enyém,
S gyönyörrel néztem a fényét a nap sugárainál
Szép Bingen városában, hol a Rajna folydogál.
 
És mondd meg a húgomnak: ne sírjon a gyászomon.
Ha délcegen masíroz honába századom.
Inkább, ha látja őket, keblét dagassza majd,
Hogy harcos voltam én is, ki sohse kerülte a bajt!
S volt cimboráim közül ha majd kérője lesz
S ő nyájasan igent mond és új otthont szerez:
Tán kardom - az apja kardja! - falán helyet talál:
Hisz büszkén nézheti Bingen, hol a Rajna folydogál!
 
Van más leány is ottan, nem húgom; hajdanán
Ráismerhettél volna, hogy melyik az a lány,
Oly vígság volt a szemében és annyi szűziség...
(Áh, a gyász az ily szivekben tartósabb tűzzel ég!)
Mondd néki el, hogy éltem utolsó estvején –
Hiszen a holdnak keltét már meg nem érem én –
Úgy rémlett, szőleink közt hogy ő mellettem áll
Ott, Bingen drága földjén, hol a Rajna folydogál.
 
Láttam ömölni habját és véltem hallani,
Mint szállnak szét egy kórus ó-német dallami,
Fölötte folyónak, dombnak mily édesen s vigan
Terjed melódiájuk az est homályiban
Ott, hol szót szóba öltve, kar karba’, szembe’ szem,
Sok meghitt kedves úton bolygtunk szerelmesen –
Ah, többé minket sohse hoz össze az esthomály
Szép Bingen séta-útján, hol a Rajna folydogál!
 
És most halkúl a hangja, a karja is lehull,
Csak egy sóhaja hallszik - szemére árny borai.
Pajtása még fölemelné, de már hűlt testet emel       
Szegény fiú idegenben eképen pusztul el!
S a hold fölbukkan az égen, nyugodtan nézve szét.
Bevonva ezüst sugarával a holttestek tömegét.
És éppúgy kapja fényét az a sok-sok borzadály.
Mint kapja a békés Bingen, hol a Rajna folydogál!



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaR. A.

minimap